Choli Daróczi, József: Ars poetica helyett

Koponyát szorító vaspánt,
sötétség glóriája,
letéplek fejemről!
S ha bőröm ragaszkodik hozzád,
lenyúzom,
a vályoggödör sarkába dobom.
Szemem csak új sugarakban fürdik.
Csontom visszaver minden
színtelen színt.
Tenyeremen a Nap parazsa ég.
Árnyainkra visító átkot mondok,
és kést fenek
megmaradt nyomorunkra.

Željezno kopčo lobanje,
glorijo tame,
otkidam te s moje glave!
I ako te moja koža ne pušta,
oderaću
i baciću na dnu ćerpičjame.
Oči moji samo u novim zracima se kupaju.
Kosti svaku neobojenu boju
odbijaju.
Na dlanu mi žar Sunca gori.
Naše senke glasno proklinjem
i protiv naše
preostale bede sečivo oštrim.