Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Csanádi Imre: Halottvivők éneke

Csanádi Imre portréja

Halottvivők éneke (Magyar)

Sár, sár, sár e világ. Minden a sírba tér.
Rúttá mindeneket ront a kevély Halál.
Gőgös némber ölén vaksi gyökér toroz;
megroppan szeme csillaga.

Ó, ó, - vétkül az Úr rójja nekünk nehogy:
jó kis bőr vala rég, atyafiak, kinek
romlandó tetemét rossz derekunk, szuvas
vén vállunk nyögi! - jaj, bizony.

Fáin nőcske vala! - Hej, biza, cimborák...
sokszor kertbe szökött akkor a pej csikó!
forró pendely alatt sokszor akadt keszeg!
szaggat most meg a csúz, a csúz.

Irgalmazz, igaz Úr! két szeme mint a láng;
ringott mint gyönyörű cédrus a termete;
nem volt másik olyan gazdamenyecske még!
zsák búzákat emelgetett!

Hát még... átal urán, fölkele éccaka,
nadrágszárba bujik, szűrt kanyarít kerek
két vállára - Gonosz, lám mire bujtogatsz! -
istállóba oson vala.

Nyergetlen toporog, horkan a vasderes,
árnyék száll hegyibe: férfi - vagy asszony-e?
nem hallik dobogás: nesztelenül kocog,
rongyban suppog a négy pata.

Szunnyadj, gazda! höhő, messzire jár a ló!
domb, völgy messze marad, - város alatt nyerít;
más ágyán egerész, haj, a menyecske már,
kedvét kedvese töltözi!

...Hajnalt szól a kokas. Harmat ereszkedik.
Baktat ló, lovas is vissza a kert felül. -
Ekképp vót, feleim. Akit e sír fogad,
számot most vet az Úr előtt.

Nem dolgunk, mit itél majd ama Nagy Király,
törvényt gyermekein mint tesz a Mindenek
Fő-Fő Atyja, - hiszen vékony az érdemünk,
gyarlóság viselő-ruhánk.

Tisztel bárha a köz, megsüvegöl kanász,
csősz, bakter, tehenes, - hm, odaát kehes
zsöllérek ha leszünk, tántori kódisok,
- kezdjünk jókor alázatot!

Ránksülhet miegyéb: kéve lopott zabok;
megcsipkedtük a más holdfaru asszonyát;
férges sunka miatt lesz akit, úgylehet,
minden szolgasuhanc lepök.

Csakhát - vétkek ide, vétkek oda - Urunk,
nincs több oly kutyaság, mint emez asszonyé;
képes rá, hogy eléd orca-emelve lép,
meg nem hajtja konok szivét.

Büntesd, sújtsd a pogányt! - Ládd, mi meszet veszünk
föstjük templomodat, két papot étetünk, -
mégis reszkedezünk: hát mikor elhivatsz,
fogd, Isten, remegő inunk...

 
1955



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dia.pool.pim.hu

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap