Csata Ernő: Játékban

         … Kosztolányival 

Játszani, játszani szeretnék,

ha úgyis játék az élet,

de akkor mire jó a játékelmélet?

Én színekkel játszottam mindig,

lezárva apró tintatartókba,

szépírás órákon gyöngybetűkkel írtam

és krétaporral mindent teleszórtam.

Hiába tanultam, hogy a fehérből

törik a szivárvány s minden árnyalat

csak rezgésszám, egy talány,

életemre – e nagy füzetre –

mindig esett egy folt,

hiába akartam vonatot, hajót,

ajándékot s mindenféle jót.

Borból, vízből mértékkel

tölteni nem szeretnék,

mert ez már a valóság

íze lenne és nem játék.

Nem szeretnék még

játszani atomreaktorokban

robbanást, sem felszálló

színes páragőzt,

nem szeretnék így

élni, élni mindörökkön

sugárzó virágok közt

feküdni lenn a földön,

rettegve, fuldokolva

a halálosan színes

radioaktív porban.

(2011. április 11.)