Csata Ernő: Nel gioco (Játékban Olasz nyelven)

         … Kosztolányival 

Játszani, játszani szeretnék,

ha úgyis játék az élet,

de akkor mire jó a játékelmélet?

Én színekkel játszottam mindig,

lezárva apró tintatartókba,

szépírás órákon gyöngybetűkkel írtam

és krétaporral mindent teleszórtam.

Hiába tanultam, hogy a fehérből

törik a szivárvány s minden árnyalat

csak rezgésszám, egy talány,

életemre – e nagy füzetre –

mindig esett egy folt,

hiába akartam vonatot, hajót,

ajándékot s mindenféle jót.

Borból, vízből mértékkel

tölteni nem szeretnék,

mert ez már a valóság

íze lenne és nem játék.

Nem szeretnék még

játszani atomreaktorokban

robbanást, sem felszálló

színes páragőzt,

nem szeretnék így

élni, élni mindörökkön

sugárzó virágok közt

feküdni lenn a földön,

rettegve, fuldokolva

a halálosan színes

radioaktív porban.

(2011. április 11.)

…con Kosztolányi

 
Giocare, vorrei giocare,

se giacché la vita è un gioco,

ma la teoria del gioco allora a cosa serve?

Io giocavo sempre con i colori,

chiudendoli nei piccoli calamai,

durante la lezione di bella calligrafia,

scrivevo sempre con i caratteri tondi*

e cospargevo tutto con la polvere di creta.

Invano imparavo, che l’arcobaleno nasce

dalla rottura del bianco e che tutte le sfumature

sono solo vibrazioni, un enigma,

sulla mia vita – su questo grande quaderno –

è caduta sempre una macchia,

invano desideravo un treno, una nave,

regalo e altre cose buone.

Del vino, dell’acqua non vorrei

versare con moderazione,

perché questo ormai sarebbe

il sapore della realtà e non il gioco.

Altresì, non vorrei giocare

all’esplosione nei reattori nucleari,

ne al vapore nucleare

colorato in ascesa,

non vorrei vivere così,

vivere eternamente

tra i fiori emittenti,

dormire per terra, tremando,

affogandomi nella polvere

mortalmente colorata.

(11 aprile 2011.)

* gyöngybetű – corrispondente al carattere “tondo” –

tipo di scrittura in uso nelle scuole italiane.