La femme fatale (Magyar)
… Karinthy végzete
Fél hat és hat között, már nem érkezik vonat a Centrál elé. Kóborolok még koponyám körül, Olivecrona lékét bámulja az idő. Szalmaláng szerelme lobban el ringó asszonyölnek kéjes combok közül, csokorba fűzött, hervadt férfiak földig leperzselődnek. Csak én szürcsölöm a feketém, ennyi maradt még az enyém. Rám dörög a szeszélyes ég és ölembe hideg víz csurog. Futnom kellene, elmenekülni, hogy ne lássátok, amint hányok: szerelemtől, élettől, mindentől, ahogy ebbe a görbe tükörbe bámulok. Öt perc múlva fél hat. Morfiumot kérek! Koponyám körüli pályámról látom, hogy újra vonat érkezik. Az én vonatom. Felszállok. Olyan gyorsan robog el, senki nem hallhatja búcsúzásom. Nem is tudom, mit kerestem ezen a zajos peronon! Lesz egy üzenet bedugaszolva üres borospalackba... Ott...majd elmondom...amit megtudtam: milyen a lét szerelmen innen és van-e élet túl a szerelmen. Feltöltő | Csata Ernő |
Kiadó | Juventus - Marosvásárhely |
Az idézet forrása | Morzsányi emlékezés - kötet |
Könyvoldal (tól–ig) | 44-45 |
Megjelenés ideje | 2014 |
|
La femme fatal (Olasz)
Il destino di Karinthy Tra le sei e sei e mezzo alla Centràl non arriva più alcun treno. Girovago ancora intorno al mio cranio il tempo è fermo a rimirar il foro di Olivecrona. L’amore di fuoco di paglia si estingue del vibrante grembo femminile tra le cosce lussuriose, uomini appassiti legati in mazzo vengono abbruciacchiati sino la terra. Solo io sto sorseggiando il mio caffè, è tutto ciò che m’è rimasto. Sopra di me il cielo capriccioso tuona e l’acqua fredda mi cola nel grembo. Dovrei correre, fuggire, che non vediate mentre sto vomitando: dall’amore, dalla vita, dal tutto, mentre sto fissando in questo specchio deformante. Cinque minuti alle sei e mezzo. Datemi della morfina! Dall’orbita del mio cranio vedo, che sta arrivando un nuovo treno. Il mio treno. Salgo. Fila via così veloce, che il mio commiato nessuno potrebbe sentire. Non so neppure cosa stessi cercando su questa rumorosa banchina! Ci sarà un messaggio infilato in una bottiglia di vino vuota… Là… poi racconterò…quel, che avevo saputo: com’è l’esistenza al di qua dell’amore e se esiste la vita oltre l’amore.
|