Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Csata Ernő: La femme fatale

Csata Ernő portréja

La femme fatale (Magyar)

… Karinthy végzete

Fél hat és hat között,
már nem érkezik vonat a Centrál elé.
Kóborolok még koponyám körül,
Olivecrona lékét bámulja az idő.
Szalmaláng szerelme lobban el
ringó asszonyölnek
kéjes combok közül,
csokorba fűzött, hervadt férfiak
földig leperzselődnek.
Csak én szürcsölöm a feketém,
ennyi maradt még az enyém.
Rám dörög a szeszélyes ég
és ölembe hideg víz csurog.
Futnom kellene, elmenekülni,
hogy ne lássátok, amint hányok:
szerelemtől, élettől, mindentől,
ahogy ebbe a görbe tükörbe bámulok.
Öt perc múlva fél hat.
Morfiumot kérek!
Koponyám körüli pályámról
látom, hogy újra vonat érkezik.
Az én vonatom. Felszállok.
Olyan gyorsan robog el,
senki nem hallhatja búcsúzásom.
Nem is tudom, mit kerestem
ezen a zajos peronon!
Lesz egy üzenet bedugaszolva
üres borospalackba...
Ott...majd elmondom...amit megtudtam:
milyen a lét szerelmen innen
és van-e élet túl a szerelmen.



FeltöltőCsata Ernő
KiadóJuventus - Marosvásárhely
Az idézet forrásaMorzsányi emlékezés - kötet
Könyvoldal (tól–ig)44-45
Megjelenés ideje

La femme fatal (Olasz)

Il destino di Karinthy
 
Tra le sei e sei e mezzo
alla Centràl non arriva più alcun treno.
Girovago ancora intorno al mio cranio
il tempo è fermo a rimirar il foro di Olivecrona.
L’amore di fuoco di paglia si estingue
del vibrante grembo femminile
tra le cosce lussuriose,
uomini appassiti legati in mazzo vengono
abbruciacchiati sino la terra.
Solo io sto sorseggiando il mio caffè,
è tutto ciò che m’è rimasto.
Sopra di me il cielo capriccioso tuona
e l’acqua fredda mi cola nel grembo.
Dovrei correre, fuggire,
che non vediate mentre sto vomitando:
dall’amore, dalla vita, dal tutto,
mentre sto fissando in questo specchio deformante.
Cinque minuti alle sei e mezzo.
Datemi della morfina!
Dall’orbita del mio cranio
vedo, che sta arrivando un nuovo treno.
Il mio treno. Salgo.
Fila via così veloce,
che il mio commiato nessuno potrebbe sentire.
Non so neppure cosa stessi cercando
su questa rumorosa banchina!
Ci sarà un messaggio infilato in una
bottiglia di vino vuota…
Là… poi racconterò…quel, che avevo saputo:
com’è l’esistenza al di qua dell’amore
e se esiste la vita oltre l’amore.
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap