Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Csata Ernő: Morzsányi emlékezés

Csata Ernő portréja

Morzsányi emlékezés (Magyar)

megidézem József Attilát

A mama folyton mos.
Patyolat lelkemet szeles
udvarok szaga járja,
álmaimban libazsíros
kezemet beletörülöm néha.
Ideg-sínjeimen
a nyomor vonatai
száguldanak, rajtuk
– halomba dobálva –
féltő anyai szavak.
Alattam sok apró kő
és fölöttem a dörgő ég.
Makacs lelkem sosem
hajlott, hiába próbálták
dühös viharok, most
recsegnek bennem
összetörve reményeim,
elszáradt ágak.
Jönnének bár új szerelmek,
jól megkapaszkodnék,
mert nálam a sínek
Szárszótól a végtelenbe
futnak.



FeltöltőCsata Ernő
KiadóJuventus - Marosvásárhely
Az idézet forrásaMorzsányi emlékezés - kötet
Könyvoldal (tól–ig)17
Megjelenés ideje

Un briciolo di ricordo (Olasz)

…citando József Attila

La mamma lava continuamente.
La mia anima candida è pervasa
dall’odore dei cortili ventosi,
a volte nel sonno le mani unte
dal grasso delle oche le pulisco addosso.
Sui binari dei miei
nervi sfrecciano
i treni della miseria, su di loro
- ammucchiate –
premurose parole materne.
Sotto di me tanti sassolini
sopra di me il ciel’ tonante.
L’anima mia ostinata non
si piegò mai, invano hanno
provato tempeste furiose, or’
scricchiolano dentro di me
le mie speranze frantumate,
rami rinsecchiti.
Magari venissero nuovi amori,
mi aggrapperei fortemente,
perché da me i binari si estendono
da Szárszó sino
all’infinito.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap