Csehy Zoltán: Margit, Elena (Margit, Heléna Olasz nyelven)

Kovalik Balázsnak

A dallam mindig kiprovokálja a jót,
s közben jelzi, ahogy vérrel festenek a nők.
Kivált egy, aki gyereket ölt,
anyát mérgezett. És a DNS-spirálon esőköpenyben
gyalogolt fel a mennybe. Korrekt pálya, végül is.
Akárcsak Helénáé, aki drámából
drámába nyit ajtót, és döbbenten veszi
észre, hogy helyét mindenütt átvette a vers. Előbb
csak térdig, aztán ágyékig, végül
egészen. Hűlt helye sem maradt,
mert a versnek más a DNA - spirálja,
– ugyanis az övével épp ellentétesen –
az föntről tart lefelé.

A Kovalik Balázs
 
La melodia induce sempre il meglio,
frattempo mostra come le donne dipingono con il sangue.
Soprattutto una, che ha ucciso un bambino
ha avvelenato una madre. E sulla spirale del DNA,
in impermeabile, è salito nel cielo. Dopotutto è un percorso corretto. Come quella di Elena, che apre la porta,
dal dramma su dramma, e nota sconvolta,
che la poesia ovunque le aveva preso il posto. Prima
solo fino alle ginocchia, poi fino all’inguine, infine
del tutto. È scomparsa senza lasciare tracce,
perché la poesia ha uno spirale diverso,
 - perché, contrariamente al suo -
va dall'alto verso il basso.