Cseke Gábor: Skut (Fátyol Szerb nyelven)

időtlen por szitál tán meg se hallom
csak huzat neszez át a fűtetlen szobán
a por meg gyűl s mindenre rátelepszik
egy város pora hull át a szitán
belepve könyvet képet polcok homályát
lámpák égőit szőnyeget a kályhát
undok bársonya úgy tapad ujjamra tenyeremre
hajamra mintha valakinek ebben kedve telne
mit tehetek néha letörlöm mindhiába
minden mozdulat fölösleges e porvilágban
s tudom vár ránk valahol a hótiszta metsző kristály levegő
olykor még odavágyok ám fogytán a felhajtó erő
"de látod amottan a téli világot?"
szemem előtt porból szőtt sűrű fátyol

bezvremešna prašina sipi valjda ni ne čujem
samo promaja šuška u ledenoj sobi
a prašina se gomila sve prekriva
prašina grada pada preko sita
obasipa knjigu sliku tamu polica
lampe sijalice sag furunu
njegov ogavan samt tako mi se lepi na prste kosu
dlan kao da neko u tome uživa
šta mogu katkad obrišem zabadava
u tom svetu prašine skaki pokret je badava
i znam negde nas kristalno čist oštar zrak čeka
koji put još čeznem za tim al ponestaje snaga
„nazireš li tamo već zima vlada?“*
pred očima mi je skut od guste prašine tkana

*Stih iz pesme „Krajem septembra“ Šandora Petefija (prevod F. I.)