Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Cserenkó Gábor: Álomba ringató

Cserenkó Gábor portréja

Álomba ringató (Magyar)

Lebegett.
  Mintha Andersen meséiben élne, érezt, pedig csak annyi történt, hogy már megint nem aludt. Hajnalban felébredt és csak forgolódott, párnáját harapdálva próbált elaludni újra, de nem ment, sehogy se ment, mert minduntalan előjött egy kép. Aztán több kép, több alkalom, mely, mint valami lebegés létezett vakítóra meszelt szobája falán. Tegnap este borral álmodta bele magát az éjféli csendbe, kollégákkal ünnepelték az év végét, és négy órai alvás után mégis felpattant a szeme és nem értette miért. Lassan kezdett eszmélni. Rájött arra, hogy hol van, és milyen nap lesz ma. Elkezdett gondolkodni a sötétben, nézte a falat. A fal fehér, régi a gondolat. Fekve gondolkodott, ami a legrosszabb, mert az ágyában egyedül fekvő ember ne gondolkodjon. Mármint ne gondolkodjon valakiről. Valamiről lehet, sok mindenről lehet, de valakiről nem. Az egyedüli egyedülálló régóta nem érzett ilyen mélyet. Eszébe jutott a tegnap délután, és a tapasztalat, hogy ilyenkor nem csak az odaragasztott kőtömb van a mellkason hanem, lentről, a gyomor tájékáról is jön valami bizsergésféle. Biztos volt benne, hogy nem hasmenés vagy valami más, ami bekörnyékezte. Az nem ilyen intenzív. Álmodhatott valamit, ezért lett csurom víz és ezért bizsereg, és ezzel az újbóli felismeréssel megpróbálta megtörni a gondolatmenetét, mert „ne már, hogy megint ilyen érzések” kerülgessék, megmozdult, felkapcsolni a villanyt. De nincs erre altató úgysem.



FeltöltőJakus Laura 1.
Kiadó.
Az idézet forrásaTalán a dalok

Lulling To Sleep (Angol)

He was drifting about.
It was as if he was in an Andersen fairy-tale, he had the feeling, but all that happened was that he wasn’t sleeping again. He woke up at dawn and was only tossing and turning, biting his pillow as he was trying to sleep again, but he couldn’t, it seemed absolutely impossible, because an image kept emerging. Then several images, several occasions, which appeared kind of drifting on his dazzlingly whitewashed walls. Last night he slumbered into the midnight silence with some wine, they celebrated the end of the year with some colleagues, and still after four hours’ sleep his eyes suddenly opened, and he had no idea why. Bit by bit he started to come to his senses. He realized where he was, what day it was going to be. He began thinking in the darkness gazing at the wall. The wall is white, the thought is old. He was thinking lying in bed, which is the worst, because someone lying in bed alone shouldn’t think. I mean, he shouldn’t think about somebody. About something, about a lot of things, yes, that’s ok, but not about somebody. The lone single man has long not been able to feel anything so deep. He remembered the afternoon before and the experience that at such times there’s not only the solid block of stone glued onto his chest, but something also from below, from somewhere near the stomach, a kind of prickling. He was sure, it wasn’t diarrhoea or anything like that. That’s not so intensive. He might have dreamt something, which made him soaking wet and prickling, and with this once-again recognition he tried to stop the train of his thoughts, because „damn it, not that again such feelings” would come up in him, he turned to switch on the light. Anyhow, there’s no sleeping pill for it.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásasaját

minimap