Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cserenkó Gábor: Underclass (Underclass Angol nyelven)

Cserenkó Gábor portréja
N. Ullrich Katalin portréja

Vissza a fordító lapjára

Underclass (Magyar)

Most azon kell gondolkodnom, hogy miből veszek már megint ennivalót, hogy még ezt a pár napot átvészeljük, amíg megjön a szocpol, mert a csapvízen kívül nem nagyon van más, itt a hónap vége  és már megint nincs itthon semmi sem a hűtőben, még olyan tejnek nevezett savólé sem, amit akkor szoktam venni, ha másra már nincs pénzem, mint most, ugyanis nem utaltak, így megint marad a kölcsönkérés, mert a csekkek csak gyűlnek és gyűlnek és én félek, hogy lekapcsolják a újra a fűtést, ugyanis már egy ideje megint nem tudom fizetni, és itt vagyok a két kicsivel, akik még nem értik mi az, hogy nincs, csak az éhséget érzik és bömbölnek, nekem meg gondoskodnom kell róluk, én koplalhatok, de ők nem, van amikor én is bömbölök emiatt, de az mindegy, és ha nem megy a kölcsönkérés, mert már egyre kevesebb ismerőstől lehet, akkor előbb-utóbb csak eszembe jut valami és ilyenkor jön az, hogy üvegeket váltom vissza, meg kukázok, és amit találok megpróbálom eladni, nem is gondolná az ember, hogy mit ki nem dobnak a szemétbe, én meg összeszedem, de arra vigyázok, hogy valami ismerős meg ne lásson, inkább átmegyek egy puccosabb kerületbe emiatt, így néha haza tudok vinni egy kis pénzt, ha eladom, amit találok és akkor már a kosztra megvan a pénz, a gyerekeim miatt teszem, őmiattuk muszáj tovább és tovább csinálni, illetve magunkért, a fennmaradásunkért, hogy tudjunk tovább létezni, mert nem számíthatok senkire sem, csak én vagyok nekik, ők meg nekem, egymásnak vagyunk.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásaTalán a dalok

Underclass (Angol)

Now I have to find out how I can buy again something to eat, just to tide over these few days till I get the social aid, because besides tapwater there’s hardly anything here, it’s the end of the month, and again there’s nothing in the fridge, not even that wheyish something called milk, which I usually buy when I can’t afford anything else, just like now, because they haven’t transferred yet, so I can do nothing but borrow again, because bills just keep piling up and I’m afraid they’ll switch off the heating again, because I’ve been unable to pay for a while now, and here I am with the two little ones, who can’t yet understand what having nothing means, they just feel hunger and wail, and I have to look after them, I may go without food, but they can’t, sometimes I also wail because of it, but it makes no difference, and if borrowing doesn’t work, because there are fewer and fewer friends I can borrow from, then sooner or later I find out something, and then I return bottles, and rummage through the rubbish, and I try to sell what I find, one would never guess, what on earth is thrown out as rubbish, and I collect them, but I’m careful not to be seen by an acquaintance, that’s why I prefer going to a posher district, so now and then I can take home a little money, if I sell what I’ve found, and then I’ve already got some money for food, I’m doing it for my kids, it’s for them that I have to hold on and on, or rather for us, to survive, to keep body and soul together, because I can’t count on anyone, I’m the only one for them here, and they’re the only ones for me, we’re for each other.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásasaját

minimap