A harmadik nap esni kezdett a hó (Magyar)
Az első nap arra volt jó, hogy mindent elfelejtsek; a második arra, hogy mindenre emlékezzek. S a harmadik nap esni kezdett a hó. És megszületett a sejtelem, hogy mostmár mindig esni fog, homlokodtól a szádig, szádtól az ágyékodig, végig a tested hosszán, végig az életemen. Havazni fog a mennyezet, a telefonkagyló, ha fölemelem, az elmosódó gyerekkori ég, ha hátranézek. Megrekedt fák és megrekedt kazlak közt is csak a hó kísértete kószál, az elsötétített földeken megül, a háborús menekülőket megkoronázza. És tudtam már, hogy nem leszek egyedül, elkísér ez a hóesés, ahova megyek, leül mellém a vonatba, átkel velem a tengeren, füstölgő autógumik s levegőtlen városok éjszakájában megszólít anyanyelvemen s országokat hódít nekem, mert országot hódítani te akartál s ha már hazám se lesz, mert nem lesz erőm vallani róla, bezárkózom ebbe a havazásba, mint aki fehér inget vesz föl, fehér inget az utolsó napon. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://dia.jadox.pim.hu |
|
|