Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Csoóri Sándor: Worte meiner Mutter (Anyám szavai Német nyelven)

Csoóri Sándor portréja

Vissza a fordító lapjára

Anyám szavai (Magyar)

Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra                  
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.
 
Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út, 
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna.
 
Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.
 
Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.
 
Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilus tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüretibálos ördögökön
s bohócos nagykalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásahttp://diakszogalanta.qwqw.hu

Worte meiner Mutter (Német)

Wir danken dir, Sohn, dass du heimgekommen bist,
denn wir sind ja alle zwei schon so alt,
wie oben auf dem Boden jene Wanduhr
und unsere Zeiger deuten immer mehr in Richtung Friedhof.
Bald wissen wir nicht mehr: Ist‘s ein Donnerstag oder ein Dienstag?
Wenn du kommst, dann ist es für uns ein Sonntag.

Dein Vater, der rennt noch ‘rum, mal da-, mal dorthin,
nur bei mir dauert’s halt arg lang bis ich da an der Schlupftür bin,
wie oft ich an den Birnbaum da draußen denke,
den die Bombe vor der Küchentür aus der Erde gerissen hat,
an dem könnt ich mich festhalten, wie jetzt an deinem Arm.
Vielleicht, wenn ich mit dem Stock ging! Na, das tät schön ausschaun!
Ich nehm lieber den Besen, geh an dem weiter
bis zum Hausend, zum Hoftor, wie wenn ich was zum Verrichten hätt.

Wenn es nur das Warten nicht gäb! Auf einen Brief, auf Nachrichten.
Wenn ein Zug entgleist, schlaf ich tagelang nichts in der Nacht –
Wie zuletzt, als du in Amerika warst,
meine Augen kriegten Wunden von innen:
ob du hinkommst? und zurück? ob du jemals noch bei mir sitzt?
für mich ist alles weit entfernt: Meer oder der Dornenbusch
und jedes Flugzeug stürzt ab, mit dem du fährst.

Ich sags auch dem Dokter: Herr Doktor, wie kann es sein,
dass ich schon vor aufschwirrenden Vögeln erschreck?
und der viele Schnee, von dem ich träum: Schneehaufen, Schneeberge
und hinter jedem hör ich meinen Sohn – ja, dein Husten,
doch meinen Schritten sehen schwarze Gewehrläufe und Fernrohre zu.
Vielleicht, wenn auch ich in der Welt so viel herumkäme wie du,
bangte ich nicht um dich, vor schwankenden Hochhäusern,
vor Seen voller Krokodile,
vor lächelnden Männern mit Messern, die Banken ausrauben
oder nur spielen,
sie haben Masken an, wie die Teufel beim Weinlesefest
und große Hüte wie Clowns,
aber wer arm ist, dem bangt‘s auch dann, wenn er lachen könnte vor Freude,
auch mein Herz ist beschlagen, mit sieben Eisen rundherum.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap