A békesség (Magyar)
Elmúltak a hadak, már megnémúlának Gyászos harsogási Márs trombitájának, A halált menydörgő ágyúk nem ropognak, A puskák s köszörűlt kardok nem villognak. Maga a dühösség, a hadak magzatja, Fogva van, sok ezer vaslánc szorongatja. Az arany békesség templomát megnyitja, Újúl szakadozott oltárán kárpitja, Kötvén homlokára szagos olajágot, Béfedé szárnyával az egész országot, Hogy annak árnyéka és védelme alatt Az embernek kedves legyen minden falat, Hogy a szántóvető főldet mívelhessen Annak árnyékába bátran és csendessen, Hogy félelem nélkűl lévén a határok, Bátran járhassanak bennek a kalmárok, Hogy újra épűljön a most számkivetett Igazság trónussa, kit a had levetett, Hogy a mesterségek mind helyreálljanak, A békesség alatt virágozhassanak, Hogy a múzsák, kik már a vérbe őltözött Halálos fegyverek csattogási között Elhallgattak vala, szólani kezdjenek, Már Márs és Bellona ne járjon ellenek, És hogy országunkat a boldogság lakja, Aranyidőt éljünk, ne légyen salakja. Feltöltő | Bakó Mariann |
Kiadó | Osiris Kiadó |
Az idézet forrása | Csokonai Vitéz Mihály összes művei I-II. |
Megjelenés ideje | 2003 |
|
|