Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Csokonai Vitéz Mihály: Speranței (A reményhez Román nyelven)

Csokonai Vitéz Mihály portréja

A reményhez (Magyar)

Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol untalan.
Sima száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárciszokkal
Végig ültetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zöld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem földbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisült,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

1803



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Speranței (Román)

Vrăjitor de inimi,
   Fenomen astral,
Aparent divin,
   Miraj orb, fatal!
Ce își va crea
   Nefericitul,
Și se va apleca,
   Des la îngerul.
Momești cu gura lină?
   Și-mi zâmbești?
Picuri falsă dorință,
   Vezi, cum ești?
Stai pentru tine!
   M-ai îndemnat;
Crezând în cuvinte:
   M-ai înșelat.

Parcul sădindu-mi
     Plin cu narcise;
Udând pe arbuști
     Din pâraie;
Florii răsărind
     Cu primăvara,
Te-ai amăgit,
     În a exalta.
Gândurile matinale,
     Ca albinele,
Caută în dogoare,
     Rozele mele.
O singură lipsă
     Am mai simțit:
Lilla, din inimă;
     Din cer a venit.

Dar, rozele mele
     S-au ofilit;
Pomii, apele
     S-au vlăguit;
Veselia rapid
     Devenind jale;
Traiul bun, antic,
     Rămâni false.
Oh! cu Lilla să fi rămas,
     Doar cu ea:
Acum, cântul meu măcar,
     Nu s-ar lamenta.
La ea în brațe
     N-ar fi prost deloc
Și de coroane
     Nu aș fi gelos.

Lasă-mă, Speranță!
     Lasă-mă, dragă;
Răul în viață
     Mă îngroapă.
Simt: cu puterea
     Ajung în criză,
Duhul în cer vrea,
     Corpul în criptă.
Pentru mine șesul e sterp,
     Ogorul uscat,
Crângul sonor este deșert,
     S-a înnegurat.
Triluri magice!
     Forme pestrițe!
Chef! Speranțe! Lille!
     Adio, cu bine!

 

 

 



FeltöltőCsata Ernő
Az idézet forrásasaját

minimap