Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Csokonai Vitéz Mihály: Marosvásárhelyi gondolatok

Csokonai Vitéz Mihály portréja

Marosvásárhelyi gondolatok (Magyar)

A ti szavatokra lelkem felhevűle,
     És Vásárhely kies halmára repűle,
Melyről végignézvén a székely főldeken,
     A hűs forrásokon, a fenyves bérceken:
E felséges vidék úgy magához ragadt,
     Hogy szűk elmém éppen a felhőkig dagadt,
Színűltig tőlt édes hazámnak képével
     És a történetek zajgó tengerével;
Sőt kijjebb csapongván a népek sorsára,
     Hol örűlt, hol búsúlt, mint világ polgára.[1]
Mi is emelhet fel egy halandót jobban,
     Mint ha az emberség tüzétől fellobban,
S úgy nézvén e főldet, mint azonegy tanyát,
     És a természetet, mint egy közös anyát,
[Emberűl tekinti a főldnek népeit,
     Mint egy ház fekete s fejér cselédjeit,]
Az emberiségnek sorsán gondolkozik,
     S az egek tisztébe beléavatkozik?
Óh, emberi szívnek állhatatlan volta!
     - Így szólék magamban) óh, már amiolta
E főldön értelmes porképek mozganak,
     Mennyi változások, hány scénák voltanak!
Hányszor mutatta meg az emberek szíve,
     Hogy ő a jóltévő mennyeiek míve;
De miatta hányszor kellett e világnak
     Piaccává lenni minden gonoszságnak?
Ha egy ember támadt, aki áldást ontott
     Embertársaira, száz volt, aki rontott;
Ha sok század alatt egy nép addig hága,
     Hogy már mennyországgá lett az ő országa,
Egy nap a hódító véget vetett néki,
     S ma csak bús pusztákra rogynak omladéki.
Keletről fú a szél... az éjszín haboknak[2]
     Cseppjei lomozó szárnyáról csorognak,
Arról jő, amelyről a dákok[3] főldére
     A scythák bajúszos tábora bétére.
Mondd meg nékem, komoly fúvallat! látád-é
     Azt a Volga síkját, mely volt az Árpádé?
Vannak-é ott, kik még mogorúl szóllanak?[4]
     Sohajtasz, - elsuhansz, - értem, - elmúltanak!
Elmúltak, bédűltek abb' a sírhalomba,
     Melyhez közelítünk mi is minden nyomba.
Tán nem is! ki tudja? egyszer megeshetik,
     Hogy a Párizs helyét gonddal keresgetik
Trója és Babylon jövő tudósai,
     S fókákkal pezsegnek London tört tornyai.
Hátha még ez a vár, melyen andalgok most,
     Vagy ledűl, vagy őriz messzefőldi lakost?
Vagy nagy birodalom fényétől súgároz,
     Vagy benne két-három medvefi kopároz?
Csuda gondolatok, kétséges jövendők,
     Változó országok, emberek, esztendők!
[Míg elmém úgy bukdos ezeknek hátukon,
     Mint ki nagy tengerbe evez kis ladikon,]
Múzsák, kik e várnak alját megűltétek,
     Elbuggyant elmémet, kérlek, segítsétek.
Mondjátok meg nékem, mi főoka annak,
     Hogy itt szabad népek, ott rabszolgák vannak?
Itt a vidék puszta, ott terem s mosolyog,
     Itt éles az elme, ott ködbe tébolyog,
Itt kastélyok állnak, s gályák a partokon,
     Ott holt csendesség űl az omladékokon?
Gyarló tudatlanság! zabláltan indúlat!
     Két démon, mely minden szépet, jót feldúlat,
Mely a kegyetlennek botot ád kezébe
     S gyáva félelmet önt a gyengék szívébe,
Mely a babonának felhozván fellegét,
     Elzárja a napnak fényét és melegét,
S hideg homályában oly csudákat tészen,
     Melyek az észcsírát elfojtják egészen.
Csak a tudatlan fő, csak a zablátlan szív,
     Ami téged, ember, magad kárára hív,
Ahol a szív feslett, a fő meg agyatlan,
     Ott az emberi sors megsirathatatlan. -
Múzsák! most oly helyen elmélkedem, amely
     A világ abroszán legkritikusabb hely,
Mely a csínos nyugat s a durva kelet közt,
     A hatalmas éjszak s tehetetlen dél közt
Középpontban lévén, tisztán kimutatja,
     Milyen még az ember s főldünk ábrázatja.
Itt van a legvégső óltára Pallásnak
     Az emberiségnek, a csínosodásnak;
Ezen túl keletre nevet a szép Moldva,
     De a termés-elme[5] nincs mással megtoldva;
Tovább, túl az éjszín tengernek habjain,
     Vad tatár lovagol gazos pallagjain;
Túl a zömök kalmuk hordja sátorfáit,
     Túl a mongol futja salétrom pusztáit;
Azon túl lakoznak a mandsuk fiai,
     A tarka tigrisek s a hajnal lovai.[6]
Ezek mind okosak; emberek, de vadak,
     Kiknek, őseinkként, fő céljok a hadak,
Kikben a hódítás nemtelen szerelme
     Elfojtja, amit hoz a jó főld s szép elme.
És ki az, ki végig nézvén e népeket,
     E világnak felén elnyúló főldeket
Ne borzadna, vagyis ne sírna ezekre
     A még bóldogtalan félig emberekre!
Fordúlj tehát, elmém, bóldogabb táj felé,
     Hol már a népeket az ész felnevelé,[7]
Szemléld végig Erdélyt és Magyarországot,
     Hol érzeni kezdik már a napvilágot,
Járd el Germánia hajdani Bakonyját
     És csudáld most benne a múzsáknak honnyát,
Lépj a franciáknak kimívelt kertébe
     S a pérui kincsek negédes csűrébe,[8]
Hol a másik tenger kékellő kárpitja
     A leszálló napnak ágyát ki- s bényitja:
Nem kezd-é szívedbe nemes öröm szállni,
     Látván, hogy az ember emberré kezd válni?
Nézd a munkás éjszak mint nyüzsög és zsibong,
     S dolgos méh módjára, keskeny kassában dong,
Az éjszak a köpű, a világ az a rét,
     Melyben a kincseket kurkássza szerteszét,
Sőt számos rajt bocsát a messzi határra,
     A Bengala s Boszton virágzó partjára;
De túl a szelíd dél áldott határain
     Nézd a barna népet forró homokjain,
Vagy hever s éhezik a paradicsomban,
     Vagy koldúl, vagy lop, öl, prédál alattomban.
Rongyos birtokossi ők a gyémántoknak,
     Mord s paraszt kertészi a fűszerszámoknak.
Te vagy hát, óh Maros jámbor magyar vára,
     Hol öszvefut a jó s a gonosz határa,
Te vagy a pont, melynél a vadság eltűnik,
     Te vagy, hol az ember érezni megszűnik.
Vigyázz! mert közel van a homálynak partja,
     Elnyél, ha az ősznek fénye meg nem tartja,
Akinek díszére építsél templomot,
     És a vakság ellen hányj több-több ostromot.
Tele oly lelkekkel termékeny kebeled,
     Kikben meg-megannyi Mentorid tiszteled,
Kiket a nemzetnek és a két hazának
     A bíztató egek gyámolúl adának.
Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra,
     Már Európában csak mi vagyunk hátra,
Hívnak magok után a többi nemzetek:
     "Magyarok! derék nép! mit késtek? jőjjetek!
Mit késtek? termékeny bennetek az elme,
     Forr szívetekben a dicsőség szerelme,
Vitéz lángotokat jobbra fordítsátok
     S a békesség édes hasznát munkáljátok.
A durvaság ellen közös kötést fonjunk,
     S Atlástól Pontusig örök sáncot vonjunk."
Mégyünk, nagy nemzetek! íme, Dáciának
     Túlsó határin is már megindúlának,
Törjük az akadályt, melytől nem mehetünk,
     S mind az emberiség kertébe sietünk.
Vajha Moldvának is kies parlagjai,
     Ameddig terjednek a Pontus habjai,
Magyar Koronánknak árnyékába menne,
     S a csángó[9] magyar is polgártársunk lenne!

*

[1]

 

Cosmopolita

[2]

 

Éjszín tenger, Pontus Euxinus, - mind színére, mind nemére nézve

[3]

 

Azaz: Dácusok

[4]

 

Volga (v. Atil, Atel, Etel) és Jajk (II. Katalin és Pugacsev idejétől fogva Ural) vize körűl laknak a régi mogorok, magyarok

[5]

 

Termés arany, termés kő: termés elme

[6]

 

A mandsuk főldén vadássza a tigriseket a mandsu nemzetből való ckinai császár: legvégső főld a napkeleten

[7]

 

Azaz: napnyugat felé

[8]

 

A potosi, átaljába perui kincseket Spanyolország nyeli el; mikor az anglusok az ezüst-flottát el nem csiperítik

[9]

 

A Moldvában lakó törzsökös magyarok így nevezik magokat; ezekhez járúlnak még az újabb időkben egyszer-másszor kivándorolt magyar és székely famíliák, a Besszarábiában, Krimeában és Új-szerviában lakó régibb és ujabb magyarok



FeltöltőBakó Mariann
KiadóOsiris Kiadó
Az idézet forrásaCsokonai Vitéz Mihály összes művei I-II.
Megjelenés ideje

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap