Csukás, István: Basta uno sguardo laterale (Elég egy oldalpillantás Olasz nyelven)

Elég egy oldalpillantás,
s eltűnik a nyár,
ősz kapaszkodik vérző körmökkel
a ház falán,
 
a borostyán közt bogárhulla,
madármúmia,
tudja jól a nyári sereg,
hogy el kell múlnia,
 
de kinőtt, röpült, mászott
mégis boldogan,
mert e kurta végtelenben
neki dolga van.
 
Rábiccentek megnyugodva,
mint egy imára,
én is ilyen árnyat vetek
az idő falára,
 
ha majd egyszer oldalt pillant
lustán az Isten,
recehártyájára ég
a testem.

Basta uno sguardo laterale
e scompare l’estate,
con gli artigli sanguinanti l’autunno s’agrappa 
sulle pareti delle case,
 
tra le foglie d’edera insetto morto,
mumia d’uccello,
lo sciame degli uccelli lo sa bene, che
il suo destino è segnato,
 
era cresciuto, volato, strisciato,
tuttavia era felice,
perché in quest’infinito così breve
lui ha il suo da fare.
 
Tranquillizzandomi annuisco,
come su una preghiera,
anch’io getto così sulla parete del tempo   
la mia ombra,
 
se un giorno Dio getterà pigramente
uno sguardo laterale,
il mio corpo sulla sua retina
si ridurrà in cenere.