Czóbel Minka: Éjjel

Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Fekete lomb sűrűjéből kiválik
Egy madár szárnya.

Hófehér gyep felett körözve száll el,
Betéved majd fekete lombok közé,
Össze vonja a fényt és árny sötétjét
Szárnya röptével.

Hangtalan száll hófehér holdfény szála,
Hangtalan száll fekete madár szárnya,
Csöndes kertben álmatag éjjel titkos
Varázslatába.

Ganz schneeweiß fliessen die Strahlen des Mondes
auf dem schwärzlichen Laub des dunklen Gartens,
es taucht aus einem Dickicht von schwarzem Laub
d’ Flügel des Vogels.
 
Es fliegt kreisend weg über dem weißen Flur,
verirrt sich hin und her zwischen schwarzem Laub,
es bringt Licht und Schatten durcheinander
mit dem Flügelschlag.
 
Ein Faden aus schneeweißem Mondlicht fliegt lautlos,
leise fliegt der schwarze Vogelflügel los,
geheim im Garten einer schläfrigen Nacht
‘d, die Magie geht los.