Czóbel Minka: Elmerülés

Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe,

Tisztán tükröződik a partok vidéke.

Pirosló fűzgalyak, hosszú sáslevelek,

Fehérfelhős kék ég, a csendes táj felett.

***

A sás közt egy csolnak szomorú, elhagyott,

Nem használja senki, régen léket kapott,

Itt éri tél fagya, itt a nyári meleg,

Halkan borúlnak rá hosszú sáslevelek.

***

Szinesednek már a viz tükrén a fények:

Első csillámai piros esti fénynek.

A lemenő napban virrad már a holnap -

Csendesen merül el a vizbe a csolnak.

In die eisglatten Wasser der stillen Tot-Theiß,

das Küstenland spiegelt sich deutlich im Umkreis.

Rötliche Weiden Ast, lange Seggen Blätter,

blauer Himmel, weiße Wolken über d‘ Städtchen.

***

Zwischen den Seggen ist ein Boot traurig einsam,

niemand benutzt es schon lang einem Leck bekam

der Frost des Winters ‘d die Hitze des Sommers nagt,

von den langen Seggen Blätter dauernd geplagt.

***

Die Lichter auf dem Wasserspiegel werden bunt:

die ersten Schimmer, des Abends im Untergrund.

In der sinkenden Sonne dämmert der Morgen –

und das Boot liegt leise ins Wasser verborgen.