Czóbel Minka: Hangtalan ének

Mi szép az álom, álomba járok,
Csak fényes álmot, mást ugy se várok.
Kavicstól félek, kavics élétől,
Lelkem felébred, szívem megrémül.

Álomban járó tágra nyitott szemmel,
Túlnant kívánó, kék szerelemmel.

Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek
Eltünt az álom, elnémul az ének.
Mi szép az ének ha nincsen hangja,
Nappali éjnek zúgó harangja.

Még nem jött az óra - szemed se nézzen -
Csak az egy szóra, légy mindig készen!

Wie schön ist zu träumen, im Traum laufe ich,
nur den strahlenden Traum, sonst erwarte ich nicht.
Von Kies hab’ ich Angst, von den scharfen Kanten,
die Seele erwacht, das Herz fängt an zu bangen.
 
Im Traum wandern, mit aufgerissenem Auge,
von Jenseits mit gewünschter Liebe ins Blaue.
 
Nur kein Ton soll man hören, wenn die erklingen,
verschwindet der Traum, die Lieder ersticken.
Was ist schön an Gesang, wenn die Töne fehlen,
von taghellen Nächten, die Glocken ohne klängen.
 
Das Auge bleibt geschlossen - es ist noch nicht so weit –
nur für das eine Wort, sei immer bereit!