Czelder Márton: Herbst (Ősz Német nyelven)

Künn a természetben hervadó virágok

Hulló és megszáradt levél, a mit látok;

Illyen az élet is, mulnak örömei,

Mint fák és virágok hulló levelei.

De mégis kedves ez, mert a hervadásban,

Elvirult költészet, néma borongás van;

S a reményeitől megfosztatott kebel,

Szeret búsongni a hulló levelekkel.

Draussen in der Natur verwelken Blumen

fallendes und verwelktes Blatt, wie Legumen;

So ist das Leben, und die Freuden vergehen,

die fallenden Blätter von den Winden verwehen.

Aber es ist trotzdem schön, weil in den Welken,

es gibt blühende Poesie, ‘d stilles Abmelden;

und auch aus seiner Hoffnung beraubte Busen,

es tut gerne mit fallendes Laub, leise schmusen.