Rigmusok a sulinetnek Esterházy Péterről (Magyar)
Kezdetben volt a tinta, s egy osztályidegen, majd Fancsikó jött s Pinta, pápai vizeken. Azután kisssregénybe fordult a termelés. Mozgott a Világ végre és ez nem volt kevés. Függő bevezetést nyert a szépirodalom, míg lassacskán enyészett az óbirodalom. A biztonságot védik, s van rá alapos ok, de ki védi a Ladyt? Tán a fuharosok?[1] Az APO[2] riadót fú: Kis! Magyar! Pornográf! Nyugati kiadók! Hú! Mein Gott, ein echter Gráf! Többek tenyere viszket, kiiktatnák, bizony, ahogy Spirót az Ikszek, s Petrit az Ipszilon. Ám igék állnak sorba, megannyi hű segéd, s tizenhét hattyú hordja közismert álnevét. Különben is legördül a vasfüggöny. Ni a! Ha, ha! Mi zúg? Mi hördül? Búcsúszimfónia? A szónak súlya megnő lefelé a Dunán! Mi hiányzik még? Egy nő? Vagy Hrabal könyve tán? Dehogy! Az erkölcs! Épp most! A nemzet talpon áll, és megmenti a démoszt a kisgazda morál. Túléltük azt is, ezt is kibírjuk, noha más.[3] Harmónia caelestis - javított kiadás.
[1] A fuhar az intuíció és a spiritualitás képviselője. Egy olyan személy, aki az utópikus álmok megértésére törekszik, közben egy jobb világ érdekében feláldozza pénzét, idejét és energiáját és ezzel megelégedésre lel.
[2] APO: az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztálya.
[3] Ez a vers 2004-ben, a budapesti Goethe Intézetben Esterházy Péter köszöntése alkalmából hangzott el.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Noran Libro, Budapest |
Az idézet forrása | A megrendülés segédigéi, EP 1950 - 2016 |
Könyvoldal (tól–ig) | 34-35 |
Megjelenés ideje | 2016 |
|
|
|