Debreczeny György: Váratlanul jössz

Váratlanul jössz: arcod kisimult isteni térkép
én kórházakban bohóckodok fehérben
Látod micsoda görcsök működnek bennem
micsoda súlyerők süllyesztenek engem fölfelé
micsoda felhajtóerők emelnek víz alá
hogy mindig elvesztem kulcsomat
de talán éppen így leszek majd könnyebb
ha egyik cigarettát szívom a másik után
s még csak nikotin-mennybe se jutok

Nem megy ki belőlem ez a füst az a baj
hiába szellőztetek már évek óta
hiába tárok ki minden ajtót ablakot
Csak nézem arcodat s szemed kezed
csak megcsókolom hófehér nyakad
hol éppen olyan a bőröd mint máshol
csak arra gondolok
hogy mindig rólad kéne verset írni
ki váratlanul jössz
s arcod kisimult isteni térkép