Debreczeny György: Váratlanul jössz

Váratlanul jössz: arcod kisimult isteni térkép
én kórházakban bohóckodok fehérben
Látod micsoda görcsök működnek bennem
micsoda súlyerők süllyesztenek engem fölfelé
micsoda felhajtóerők emelnek víz alá
hogy mindig elvesztem kulcsomat
de talán éppen így leszek majd könnyebb
ha egyik cigarettát szívom a másik után
s még csak nikotin-mennybe se jutok

Nem megy ki belőlem ez a füst az a baj
hiába szellőztetek már évek óta
hiába tárok ki minden ajtót ablakot
Csak nézem arcodat s szemed kezed
csak megcsókolom hófehér nyakad
hol éppen olyan a bőröd mint máshol
csak arra gondolok
hogy mindig rólad kéne verset írni
ki váratlanul jössz
s arcod kisimult isteni térkép

Arrivi inaspettatamente: tuo viso è una distesa
cartina divina
io faccio il pagliaccio in bianco negli ospedali
Vedi che spasmi agiscono dentro di me
che forze gravitazionali m’inabissano verso l’alto
che forze ascensionali mi sollevano sott’acqua
che perdo sempre la mia chiave
ma forse è proprio così che sarò più leggero
se fumo una sigaretta dopo l’altra
e non finirò neppure nel paradiso della nicotina
 
il problema è che questo fumo non m’abbandona
invano faccio aerare da anni
invano spalanco tutte le porte e finestre
Guardo soltanto il tuo viso gli occhi la mano
bacio soltanto il tuo collo candido come la neve
dove la tua pelle è uguale come altrove
e sto pensando solo
che dovrei scrivere sempre poesie
su di te che arrivi inaspettatamente
e tuo viso è una distesa cartina divina