olyan természetességgel és szeretettel
tudott minden reggel
döglött halat ebédelni fémdobozból
a tanár úr a drága tanár úr
és közben szeretett szeretettel
hatalmas hülyeségeket mondani
azért beszélek hosszan a tanár úrról
mert rövid ideig tanított nekem
egy végtelen haikut a folyosón
és azt mondta: sapka sál nagykabát
a legnagyobb nyárban mondta ezt
de szerencsére nem hallottam meg
akkor még nem foglalkoztam
Tokióban Geo Mancikával
akarom mondani geomanciával
a rövidsége az ami
hosszúvá teszi a haikut
vagyis a hosszúsága miatt oly rövid
Konstantinápolyban
eposzi méretű haikut konstatáltam
Tokióban járván haikujárvány
ne írjon mindenki esszét a haikuról
a dilettáns szerzők
egyenek inkább diabolikus csokoládét
és akkor most befejezésül elkezdem
ezt az előadást