Demény Ottó: Pesma po drevnom ugledu (Vers ódon mintára Szerb nyelven)

Légy jó szívvel hozzám,
s én felsorolom neveid:
Virágom, ágam, madaram,
felhőcském s új napom megint.

Begyűjtött mézem, jóízem,
lágy reggeli kalácsom.
Patyolat gyolcsom, bársonyom,
gyöngyöcském, borostyánom.

Ékkövem, rubin hajnalom,
alkonyi ametisztem.
Boglárom, násfám, csöngettyűm,
smaragddíszes keresztem.

Mezőm, gyöngyvizű patakom,
Kit beborít napfény.
Mindenütt rámcsillanó
én megtalált szerencsém.

Budi prema meni srdačna
i nabrajaću ti imena:
Cvet moj, grana, ptica,
oblak i nova prozorica.

Moj sakupljen med, okus,
mekan jutarnji kolač.
Moje snežnobelo platno, kadifa,
niska bisera, bršljan.

Moj dragi kamen, ružičasta zora,
ametist u sumraku.
Moj ađidar, ures, zvonce,
smaragd na raspeću.

Moja livada, sa sunčevim zracima
Prekrivena bistra rečica.
Moja nađena sreća koja
Sa svih strana talijom me obasipa.