Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Demény Ottó: Poesia all'arte poetica (Vers a költészethez Olasz nyelven)

Demény Ottó portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Vers a költészethez (Magyar)

Nem kértelek csak elfogadtalak,
mert dolgozni akartam s te jutottál
nekem, hogy mint többiek e földön,
megőrizhessem én is magamat.

Már férfi voltam, tudtam ízeit
a mély örömnek s múló szenvedésnek,
így engem nem tudtál becsapni,
mint lelkendező kamaszaidat.

Mert azt tettem csak, amit tenni kellett
s ritkán éltem díszes játékaiddal.
Versz, mint a tenger a part köveit,
összesimulunk s megállítalak.

És így lesz mostmár ameddig csak élek.
Nem haszonért s nem hiúságokért,
de mert te vagy a dolgom, amit egykor
vállalnom kellett s vállalok örökkön.



FeltöltőP. T.
KiadóSzépirodalmi Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaSzigorú hétfő
Megjelenés ideje

Poesia all'arte poetica (Olasz)

Non ti avevo cercato solo accettato,
perché volevo lavorare, e a me, tu sei
capitato, che anch’io come tutti quanti
sulla terra, possa preservare me stesso.

Ero ormai un uomo, conoscevo i sapori
della gioia profonda e delle passioni,
così, non ci sei riuscita ad ingannarmi,
come i tuoi entusiasti adolescenti.

Avevo fatto solo quel che dovevo fare,
dei tuoi giochi approfittavo raramente.
Mi percuoti come i sassi sulla riva, il mare,
ci uniremo e ti impedirò di continuare.

Così sarà d’ora in poi, finché avrò vita.
Non per tornaconto e non per vanagloria,
ma perché tu sei il mio lavoro, che un tempo
avevo accettato e continuerò a far’ in eterno.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap