Dr. Mikler Gusztáv: Ősz

Tépett ruháját fölpiperézi,

Kaczér mosolyához úgy illik e mez;

Holnap temetik — nem bánja, nem érzi,

Ma még epedőn szeretőt keres.

Mosolyát lesi még annyi szerelmes,

Keblére simul még fű, fa, virág;

Holnap talán már senkije sem lesz,

Ma még övé az egész világ.

 
Valami varázs rezg át a légen,

Rajta a szellő lázként suhan át;

Fölcsillan a fény az ég szemében

Es ontja-bontja rengő sugarát.

 
Kápráztatóbb még ifjú tavasznál:

Holnap talán már színtelen . . .

Igy őszül az első aranyszál

Szép szőke asszony fürteiben.

És fölkeresi az elbúcsúzó vágy:

Óh, lenne csak egyszer még fiatal!

Ide a legszebb őszi rózsát,

Csendüljön a legszebb őszi dal!

Hiszen az élet oly sebesen száll,

Meghozza az első hó a telet

És sorra megőszül mind a selyem szál

És hullanak egyre a levelek. . .