Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dr. Mikler Gusztáv: Ősz

Ősz (Magyar)

Tépett ruháját fölpiperézi,

Kaczér mosolyához úgy illik e mez;

Holnap temetik — nem bánja, nem érzi,

Ma még epedőn szeretőt keres.


Mosolyát lesi még annyi szerelmes,

Keblére simul még fű, fa, virág;

Holnap talán már senkije sem lesz,

Ma még övé az egész világ.

 
Valami varázs rezg át a légen,

Rajta a szellő lázként suhan át;

Fölcsillan a fény az ég szemében

Es ontja-bontja rengő sugarát.

 
Kápráztatóbb még ifjú tavasznál:

Holnap talán már színtelen . . .

Igy őszül az első aranyszál

Szép szőke asszony fürteiben.


És fölkeresi az elbúcsúzó vágy:

Óh, lenne csak egyszer még fiatal!

Ide a legszebb őszi rózsát,

Csendüljön a legszebb őszi dal!


Hiszen az élet oly sebesen száll,

Meghozza az első hó a telet

És sorra megőszül mind a selyem szál

És hullanak egyre a levelek. . .



 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaA hét
Megjelenés ideje

Herbst (Német)

Sie flickt ihre zerrissenen Kleider,

dass es passt zu dem koketten Lächeln;

morgen begraben – es fällt ihr nichts schwer,

doch heute wird sie noch einmal schlendern.

 

Es gibt viele Verehrer ihres Lächelns,

Gras, Baum, Blumen liegen auf der Brust;

vielleicht wird schon morgen alles anders,

heute gehört ihm noch die ganze Lebenslust.

 

Etwas Magie vibriert durch das Zimmer,

die Brise gleitet durch ihn wie das Fieber;

das Licht blitzt in den Augen der Himmel

und wirft einen zitternd strahlende Lider.

 

Schillernder als der junge Frühling:

Vielleicht ist morgen schon farblos.

So wird grau der erste goldene Erstling

in den Locken, der blonden Frau bloss.

 

Und ihr besucht die ersten Abschiedsposen:

Und ihr besucht die ersten Abschiedsposen:

Ach, bloss würde sie noch einmal jung sein!

Bringt, hier sind die schönsten Herbstrosen,

lass das schönste Herbstlied hinein!

 

Schliesslich vergeht das Leben so schnell

es bringt den ersten Schnee des Winters

und wiederum werden alle Seidenfäden hell

und die Blätter fallen als Laub an abwärts.

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap