Dr. Mikler Gusztáv: Az első fecske

Az első  fecske szállt a levegőben,

Némán bolyongtam künn a  fák alatt,

Derű mosolygott az azúrkék égen,

Rügyet fakasztó szép tavaszi nap.

Ábrándos lányok jöttek velem szembe,

Sok szép leány, mind üde, fiatal

S egy dal csengett még egyre fülembe

Istenem, oly szomorú volt e dal!

Igy szólt a  fecske fölöttem suhanva :

»Légy vígabb, megtört ím a tél uralma.,

Oly vidám, boldog minden szerteszét.

Nézd, rád mosolyog a nap is az égen,

Körötted villog annyi bűvös szép szem.»

— Az egyik lány  földre szegzé szemét.

Die erste Schwalbe flog oben in die Luft,

ich schreite lautlos unter den Bäumen,

die Sonne lächelte im himmlischen Duft,

’d an die Äste, die Knospen streunten.

Verträumte Mädchen kamen mir entgegen,

viele schöne Mädchen, alle frisch, jung,

und ein Lied klang immer in Ohr verlegen

Gott, war dieses Lied so traurig ‘d unrund!

So sagte die Schwalbe ‘d huschte über mich:

„Sei fröhlich, die Herrschaft des Winters entwich.

Fröhlich ’d glücklich sind alle überall.

Schau, die Sonne lächelt dich am Himmel an,

‘d schauen dich so viele schöne Augen an.“

- Ein Mädchen schaut wie eine Nachtigall.