Dragomán György: A liszt istene

Ahogy megmondtam, hogy ki vagyok, rögtön tudták, hogy lisztügyben jöttem, a kiscsaj mindjárt bevitt az irodába, aztán mint egy gép rögtön nyomni kezdte nekem a statisztikákat, és tényleg, ők itt a legnagyobb hálózat, sokat tudnak arról, hogy mit hogy kell eladni, de akkor én megmondtam neki, hogy az nem úgy van, hogy értem én, hogy polcon tartási illeték, meg akciózási százalék, meg szezonális engedmény, meg kampányszázalék, meg telítettségi plafon, de itt akkor is a lisztről van szó, és hogy ez a miénk garantált bioliszt, és a liszthez én értek, az eladáshoz ők, de a liszthez én.

A kiscsaj erre azt mondta, hogy jól van, elhiszi, vesznek kétszáz tonnát, köszöni, viszontlátásra, a szerződést majd elküldi faxon.

A legtöbben ennek már örültek is volna, végül is a százalék megvan, meg a jutalék is, de én nem az a fajta vagyok, úgyhogy nem azt mondtam, hogy rendben, köszönöm, hanem azt, hogy nem úgy van az, drága hölgyem, figyeljen ide, aztán odatettem elé az aktatáskát az asztalra, át volt kötve vörös bársonyszalaggal, rajta a nagy masni, ahogy kell, ahogy meglátta, már rázta is a fejét, és szigorú hangon mondta, hogy sajnálja, nem fogadhatja el.

Akkor én mondtam, hogy nem hát, csókolom a kezét, igaz, hogy én régi vágású kereskedő vagyok, de azért annyira nem vagyok régi vágású, hogy ilyen régimódi dolgokkal próbálkozzak, hogy kis ajándék vagy apró figyelmesség, nem, én egy érzést hoztam neki, ne féljen, bontsa ki, és akkor, ahogy ezt mondtam, a szemébe néztem, és megfogtam a kezét, és odahúztam a masnihoz, és azt suttogtam neki, hogy ne féljen, bontsa ki nyugodtan, és tudtam, hogy most vagy a szekuritit hívja, vagy kibontja, és tétovázott is egy pillanatig, és azt mondtam akkor, hogy a táskában egy érzés van, egy elfelejtett érzés, hát nem kíváncsi rá, ne legyen gyáva, egy olyan gyönyörű nő, mint ő, nem lehet gyáva.

Akkor láttam, hogy villan egyet a szeme, és meghúzta a masnit, és a masni egyből kibomlott, és az aktatáska fedele rögtön felpattant, és amikor a csaj meglátta, hogy tele van liszttel, csak úgy ömlesztve, kiszerelés nélkül, akkor tényleg meglepődött, és mondta, hogy ne haragudjak, nem kell termékminta, és akkor én mondtam, hogy nem hát, ez nem termékminta, hanem egy érzés, és két kézzel megfogtam mind a két kezét, és a szemébe néztem, és úgy mondtam neki, hogy én őt rettenetesen tisztelem, és biztos nem is gondolt bele, hogy micsoda felelősség, hogy rajta múlik, hogy sok tízmillió háziasszony milyen liszttel süt, és biztos nagyon szereti a munkáját, mert azt én látom, hogy nagyon jó is benne, és egyáltalán csodás dolog, hogy ilyen gyönyörű fiatal nő létére már középvezető, de én régi vágású kereskedő vagyok, és azt vallom, hogy a lényeg mégiscsak a termék, és hiába a logisztika és hiába a marketing, mégse lehet magától e terméktől ennyire elszakadni.

Közben szépen lassan húztam a kezét a liszt felé, és hagyta, és akkor lassan belenyomtam a két tenyerét a lisztbe, és a liszt ráfolyt a kezünkre, lágyan, langyosan, és akkor én rákulcsoltam a kezem az ő kezére, úgyhogy belemarkoltunk együtt a lisztbe, és a finom puha liszt kifolyt az ujjaink között, egyszer, aztán még egyszer és még egyszer, és akkor elengedtem a kezét, mert tudtam, hogy most már bekapcsolt a homokozó reflex, és most már nem fogja abbahagyni, és tényleg, úgy játszott a liszttel mint egy gyermek, simogatta és markolászta, és akkor én azt mondtam, hogy köszönöm, hogy bízott bennem, én erről beszélek, erről az érzésről, amit sokan csak gyerekkorunkban éreztünk utoljára, a liszt meg a sütés ezt az örömöt adja vissza, és gondoljon bele, hogy milyen nagy dolog, hogy az ő jóvoltából háziasszonyok milliói… de láttam, hogy igazából már nem is figyel oda, úgyhogy elhallgattam, és csak néztem, ahogy a több ezer eurós kosztümében ott áll az irodája közepén, és markolássza a lisztet, és ahogy a liszt kifolyt az ujjai közül és visszacsorgott a táskába, a légkondi szele belekapott, és finoman beterítette az íróasztalán az üveglapot, és akkor én tudtam, hogy kész, nyert ügyem van, megveszi a teljes készletem, és azt éreztem, hogy a liszt istene vagyok, igen, a liszt istene.