Dsida Jenő: Circus Maximus (Circus Maximus Olasz nyelven)

Látod, már ezt is unom
nélküled.
Páholyt veszek neked
az életemben. Ülj bele mellém.
Kék szemem hasadékain
nézz ki te is az arénára:
Folyik a vérengzés,
búg a szelek torka.
Ezer levelet habzsol az ősz,
ezer virág hal meg,
ezer éneklő vértanú. Hallod őket?
S amott azúrkék trónusán
látod a Császárt?
Szája körül kemény mosoly,
ujját leszegi:
Nincs kegyelem!

1927

Vedi, senza di te, perfino questo
m’è venuto a noia.
Ti offro una loggia
nella mia vita. Siediti dentro, al mio fianco.
Attraverso le crepe dei miei occhi azzurri
guarda anche tu l’arena là fuori.
È in corso la carneficina,
la gola dei venti romba.
L’autunno divora mille foglie d’albero,
muoiono mille fiori,
cantano mille martiri. Li senti?
E di là, sul suo trono azzurro
vedi l’Imperatore?
Con un sorriso duro intorno la bocca,
fa il pollice verso:
Non c’è pietà!
 
1927