Dsida Jenő: Auf dem Friedhof (Temetőben Német nyelven)

Köröttem csend - és temető.

Csak néha suttog valami,

csak néha lehet hallani:

ez ő, ez ő, ez ő!-

Azután minden újra csendes,

és álmodik a temető.

Én hajtott fővel ballagok,

s a néma árnyak szembe jönnek,

s a sírkeresztek rámköszönnek,

és mind az igazi Nagyok -

Én, a halottak ismerőse,

révedő szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövő,

a Múlt, Jelen, a sok kereszt,

s az árnyak kara zúgni kezd:

ez ő,ez ő,ez ő!-Azután

minden újra csendes,

és álmodik a temető.

1924. augusztus 31.

Stille ist rundum ‘d der Friedhof.

Nur manchmal flüstert es leise,

nur manchmal hört es teilweise:

Es ist sie so lautlos!

Dann ist alles wieder ruhig,

und dann träumt weiter der Friedhof.

Ich schreite mit gesenkten Haupt,

‘d das stumm’ Schatten kommen entgegen,

‘d die Kreuze grüssen mich verlegen,

und wie das wahre Oberhaupt –

ich als der Bekannte der Toten,

der mit tränenden Augen lauft.

Die Zukunft rauscht hinter mir, bloss

die vielen Kreuze Jahr um Jahr,

’d beginn zu brüllen die Schattenschar:

Es ist sie, so glanzlos! Und nachher

ist es wieder ruhig

und träumt es weiter, der Friedhof.

31 August 1924