Eörsi István: Autobiography (Önéletrajz Angol nyelven)

Srácként azt hittem, minden ennivaló, még füvet, sőt legyet is ettem,
de történt velem egy s más és rájöttem, hogy nem lehet mindent szeretnem.

Kamaszként azt hittem, a boldogság végtelen hosszú makaróni,
ma már tudom, hogy bors csak: ráharapsz, könnyezel, nem bírsz szólni.

Kék égen sétált a pufók hold, az örök szerelmen merengtem,
de akkor egy néni kézenfogott és én pirongva velementem.

Láttam libegni gyönyörűbbeket is, de válogatni igazán szégyen —
mindig gondosan ügyeltem arra, hogy a csúnyákat meg ne sértsem.

Később azt hittem, jó játék, ha a semmiből valamit teremtek,
közben a valamik kifogtak rajtam és ravaszul semmivé lettek.

Volt néhány meglepő percem, amikor hipp-hopp meg akartam halni.
Sakkoztam a halállal, vakon játszottunk, függőben maradt a parti.

As a kid I thought all's edible, ate grass and even some flies on the wing
but things happened, and I realised one can't love everything.
 
As a youngster I thought that happiness is macaroni: endlessly long,
now I know it is pepper: robs one of breath then brings the tears along.
 
Chubby moon on a blue sky, I tried to grasp what love forever meant,
but then a dame came, she took my hand and I blushed and we went
 
I saw better looks flutter by but picking and choosing is a shame in the main -
I always paid careful attention not to offend the ones that are plain.
 
Later I thought:  creating something from nothing would be swell,
meantime things beat me and cunningly turned to nothing as well.
 
I had some startling moments when, hip hop, I wished my life had ended.
Was blindly playing some chess with death, but the party was suspended.