Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eörsi István: Nello stadio attuale della mia vecchiaia (Öregedésem jelenlegi stádiumában Olasz nyelven)

Eörsi István portréja

Öregedésem jelenlegi stádiumában (Magyar)

még megperzsel a rejtődző parázs,
de inkább szokás vonz, mint akarás.

Amit felveszek, szívesen elejtem.
Csak aki meghal, azt nem felejtem.

Ha meglop, akit szerettem, a nő,
már nem hiszem, hogy ez elbűvölő,

sem hogy rosszabb lett, amióta lop -
olyan amilyen, csak szeretve jobb.

Újabban a fát nézem, nem az erdőt,
és a szeretet árfolyama megnőtt.

Öregségem jelenlegi fokán
kívánom, hogy az ajtót törje rám,

itasson át azzal, mit nem tudok,
mielőtt rámkeményül a burok.

Félelmeim nyugtalan alszanak
szökevény szavak halmai alatt,

A dolgok – protestál bár az öt érzék -
kimutatják farkasfoguk fehérjét.

Rá kell ébrednem: minden élet börtön.
Még nem akaródzik beletörődnöm.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttps://hycry.wordpress.com

Nello stadio attuale della mia vecchiaia (Olasz)

mi brucia ancora la brace nascosta, ma
mi attrae più l’abitudine, che la volontà.

Quel che alzo, spesso faccio anche cadere.
Solo i morti non ci riesco a dimenticare.

Se mi spoglia la donna, colei che ho amato,
che questo sia un incanto, ormai non ci credo,

ne che rubando sia diventata più cattiva -
è rimasta tale quale, solo amandola è più brava.

Ultimamente guardo l’albero, non il bosco,
ma la quotazione dell’amore è cresciuto.

Nello stato attuale della mia vecchiaia
vorrei che mi sfondasse adosso la porta,

che mi impregni con tutto quel che non so,
prima che l’involucro mi s’indurisca adosso.

Le mie paure dormono irrequiete,
sotto il cumulo delle parole trasfughe.

Le cose – sebbene i cinque sensi protestano,
svelano il proprio carattere subdolo.

Devo comprendere che: ogni vita è una galera.
Però a rasegnarmi non tengo nessuna voglia.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap