Hogy jobb legyen (Magyar)
Arra gondoltam ötven évvel ezelőtt, hogy minden olyan nagy és érdekes, éreztem a lányok illatát, tetszett, a hajuk is, hangjuk, mozgásuk és fenekük, arra gondoltam, jó lesz nekem; Kádár hangját hallottam a rádióból (viharvert Sokol), rekedtesen szólt (Kádár vagy a rádió, netán mindkettő), nem értettem, miről beszél, apám lekapcsolta a rádiót, lekapcsolta, mert ő talán értette a szavak jelentését, bár ebben – utólag – már nem vagyok biztos – apám szigorúan szemlélte a világot, én viszont rácsodálkoztam, mikor nevetett, de csak ha társaság volt nálunk, akkor nevetett; fröccs, sör, pálinka, étel, házias, kolbász, szalonna; megelőlegezi magának az ember a félelmeit, én is gyorsan megtanultam a meg nem történt dolgoktól tartani, pedig akkor még azt hittem, jó lesz nekem... Ötven év múltán már semmi sem olyan nagyon érdekes, Kádár, a forradalom árulója halott, de ki emlékszik már a forradalomra?, bonyolult a történelem, az igazság még bonyolultabb, a hazugság még rafináltabb, nem gondolkodom azon, hogy jó lesz-e nekem; ma új beszédek szólnak a rádióból, lekapcsolom, szigorúan szemlélem a világot, és hangosak nevetek, a meg nem történt dolgok nem riasztanak, de a megtörténtek miatt (számolva a következményekkel) lefagy képemről a vigyor, s belátom, nem elég lekapcsolni a rádiót ahhoz, hogy jobb legyen... |
|