Egervári József: Hogy jobb legyen

Arra gondoltam ötven évvel ezelőtt,
hogy minden olyan nagy és érdekes,
éreztem a lányok illatát, tetszett,
a hajuk is, hangjuk, mozgásuk
és fenekük,
arra gondoltam, jó lesz nekem;
Kádár hangját hallottam a rádióból
(viharvert Sokol),
rekedtesen szólt
(Kádár vagy a rádió, netán mindkettő),
nem értettem, miről beszél,
apám lekapcsolta a rádiót,
lekapcsolta, mert ő talán értette
a szavak jelentését,
bár ebben – utólag –
már nem vagyok biztos –
apám szigorúan szemlélte a világot,
én viszont rácsodálkoztam, mikor
nevetett,
de csak ha társaság volt nálunk,
akkor nevetett;
fröccs, sör, pálinka, étel, házias,
kolbász, szalonna;
megelőlegezi magának az ember
a félelmeit,
én is gyorsan megtanultam a meg nem
történt dolgoktól tartani,
pedig akkor még azt hittem, jó lesz nekem...
Ötven év múltán már semmi sem olyan
nagyon érdekes,
Kádár, a forradalom árulója halott,
de ki emlékszik már a forradalomra?,
bonyolult a történelem,
az igazság még bonyolultabb,
a hazugság még rafináltabb,
nem gondolkodom azon,
hogy jó lesz-e nekem;
ma új beszédek szólnak a rádióból,
lekapcsolom,
szigorúan szemlélem a világot,
és hangosak nevetek,
a meg nem történt dolgok nem riasztanak,
de a megtörténtek miatt
(számolva a következményekkel)
lefagy képemről a vigyor,
s belátom,
nem elég lekapcsolni a rádiót ahhoz,
hogy jobb legyen...

Fifty years ago I thought
how great and interesting all is,
I felt the fragrance of girls, I also liked
their hair, voice, movement
and bottoms,
and thought how well all will go for me;
I heard Kádár's voice on the radio
(a battered Sokol),
it sounded husky
(Kádár or the radio, perhaps both),
could not understand what he said,
father switched off the radio,
switched it off, because perhaps he understood
the meaning of the words,
although of that - in retrospect -
I am no longer certain -
my father had an austere view of the world,
I, on the other hand, wondered when he
laughed,
but only when we had company,
that's when he laughed;
wine with soda, spirits, food, home-made
sausage, speck;
man anticipates
his fears,
I. too, quickly learned not to worry
about things that haven't happened,
though then I still believed all will go well for me…
Fifty years on, nothing is quite
so interesting any more,
Kádár, the traitor of the revolution, is dead,
but by now who can recall the revolution?,
history is complex,
truth is even more complex,
the lie is deeper still,
I don't think about
whether it will go well for me;
today new speeches are heard on the radio,
I switch it off,
I have an austere view of the world,
laugh loudly,
am not scared of things that have not happened,
but, because of what had happened
(keeping in mind the consequences)
my grin feezes over,
and I concede
that it is not enough to switch off the radio
to make things better…