Isten kovácsa (Magyar)
Szemöldöke szemébe hullt, felső bajuszaként, ha berúgott, rázta korom- lepte vad üstökét. Behorpadt mellét verte két fekete öklivel. - Isten kovácsa vagyok én, világon senkivel nem cserélek!... hirdette a tanyában szerteszét. - Isten kovácsa? gondolám., ez már aztán beszéd!... Sírját is láttam: hantja, mint melle, besüppedett. Fejtől sötét jegenyefa verte a kék eget. |
Fabbro di Dio (Olasz)
Come dei baffi sovrastanti, caddero
sugli occhi le sue sopracciglia,
se era ubriaco, scuoteva la sua fiera
e come da fuliggine coperta chioma.
Con due pugni neri batteva
il suo petto infossato. –
Io sono il fabbro di Dio,
non cambierei mai con nessuno
al mondo!…professava
dappertutto nelle fattorie. –
Fabbro di Dio? Pensai,
questo, sì, ch’è un bel discorso!…
Ho veduto anche la sua tomba:
la zolla, come suo petto, era infossata.
Dalla testa cresciuto pioppo,
toccava il cielo.
|