Fésűs Éva: A lényeg…

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
... ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,       
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

In beauty the most beautiful

is undescribable,

in a confession it’s

… undefinable,

in a kiss the farewell

or budding love,

in a single star infiniteness.

In falling leaves the grief of woods,

in a valley’s lap the homeland,

hope in sowing, stir in the seeds,

in music scores the captive tunes,

in two clasped hands the prayer,

in masterpieces the harmony,

in details the dream of the whole,

and in everything the essence,

the hidden that’s never seen,

but in the substance tempered to soul

it beams there gloriously.