Fésűs Éva: Bit… (A lényeg… Szerb nyelven)

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
... ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,       
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

U lepoti je najlepše
što je neopisivo,
u ispovesti
… neizrecivo,
u poljupcu oprost
il ljubav u cvatu,
u jedinoj zvezdi beskraj.
U padu lišća tuga prljuže,
domovina u krilu skrovite dumače,
u setvi nada, u zrnu pomak,
u nizu note skrivena arija,
u spojenim rukama molitva
u savršenstvu harmonija,
san celine u delovima,
i u svemu bit,
sakrivena, nevidljiva,
al u duši pripitomljenoj građi
večnim sjajem sjaji.