Földes Lívia: Je me réveillai dans la main de Dieu (Isten tenyerén ébredtem Francia nyelven)

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Je me réveillai dans la main de Dieu et vis
En bas pics blancs, pâturages taris.
Dans les méandres de fleuves je vis le Soleil se lever,
Dans ses rayons se baigner le matin mal éveillé.
Je vis l’océan éclatant tel un frêle enfant,
Des mouettes au-dessus avec les nues dansant;
Je vis dans des cœurs humains la paix,
Je vis baignées dans la lumière les forêts,
Je vis maint sourire et je vis l’espoir,
Je vis l’homme et la musique s’émouvoir,
Je vis la terre dans l’amour vivant,
Je vis le silence chantant dans le vent,
Je vis Dieu où que j’aie porté mes regards sereins
Bien qu’assis dans Sa propre main,
Le vent me parla avec Sa voix affable
Telle une mère qui à son petit raconte une fable.
Tu vois dans de petits miroirs toi-même, toi,
Car comme toi-même le monde tu vois !