Fabó Kinga: Öt haiku

Illatot érlel,         
gyümölcse súlyosodik -
Hold maszkja ha nő.

Partra kényszerít
ünnepek zárójele:
a között-világ.

Hold száll fölfelé,
oda nem követhetem:
magányát viszi.

Nem fölényesen,
nem is alázatosan,
bár ez nem szokás.

Hamis gyöngyöt vet
- mert nem kút csak szökőkút -
eltaposott könny.

Iĝas odoro
matura; peza la frukt' -
kreskas luno-mask'.

Min premas borden
parentezo de festoj:...
la intermondo.

Lunon leviĝant-
an sekvi mi ne povas:
ĝi portas solon.

Nek superece,
sed ankaŭ ne humile,
malgraŭ kutim', mor'.

Ŝutas perlaĉojn,
ne put', ĝi pjas fontano,
jen tretita larm'.