Fabó Kinga: Apstrakcije (Absztraktumok Szerb nyelven)
Absztraktumok (Magyar)Valami megromlott köztünk. Valami, ami nem is volt. De ilyen alattomosan? Amikor én ott se voltam?
Ugyanúgy. Mindig ugyanúgy történik. Ő jó, ő nem ejt sebeket. A másik ő? Saját fényétől didereg.
Gonosz, gótikus csipkenyak. Csúnya póz, előrelátó meztelenség. Meddő nő. Milyen banális! Egyszerre túl sok és túl kevés.
Kis absztraktumok! Én képeztelek benneteket. Nem túl vidám egy ilyen képzés. Olyan ez, mint egy nagy-nagy túlzás. Mint a szerelem.
Az a két gyerek, akit nem nekem – az nagyon mélyen érintett. Persze, nem mutattam. Jobb híján a szép nő szerepébe éltem bele magam.
|
Apstrakcije (Szerb)Pokvarilo se nešto između nas. Nešto, čega nije ni bilo. Ali da toliko podmuklo? Kada nisam ni bila tamo?
Ista priča. Uvek ista priča. On je dobar, ne ranjava. A ona druga osoba? Od vlastitog svetla cvokoće.
Opak, gotski vrat od čipke. Ružan stav, dalekovidna golotinja. Jalova žena. Uistinu banalno! Istovremeno je i previše i premalo.
Sitne apstrakcije! Ja sam vas obučavala. Nije baš previše vesela takva obuka. Liči na veliko-veliko preterivanje. Kao ljubav.
To dvoje dece, koje nisu meni — duboko sam bila ranjena. Naravno nisam pokazala. U nedostatku boljeg uživela sam se u ulogu lepe žene.
|