Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fabó Kinga: Megrontott fűző panasza

Fabó Kinga portréja

Megrontott fűző panasza (Magyar)

Hány, de hány nőt gyötörtem én,
istenem, de hányat! És milyen jól
deformálok testeket. Hálából
 
közszemlére tesz mind, bennem pózol,
pedig én irtózom a nyilvánosságtól,
amiért ők (hogy épp engem! és ilyen félvállról)
 
a kegyeimben keresnek.
Azt akarják (szado-mazo)
adjam oda magam, vétlen.
 
Aki megkap, a látásnak
– kínálkozhat – férfiszemnek.
Hajtanak rám, aláásnak:
 
magukévá egyként tesznek.
Bennem vannak
Becsusszannak, észrevétlen.
 
E pervertált nőktől, tömve
(most fordul a szado-mazo)
vélhetném: akár börtönbe'.
 
Pedig éppen kalodámban
edződött e délceg dámvad,
kiket mind én renováltam.
 
Nyitottak, de egyformán
akárkire, nem pont rám.
Akkor mégis miért rajtam
 
– a szándék nem kölcsönös –
mennek végig: kéz-közön.
Hogy éppen engem szúrnak ki,
 
mikor annyi – nő, mint a nyű –
van szíves magát oda'dni.
Klisékbe tömörülnek.
 
Rajtam nem fog a közhely.
Hozzám kulcsot nem talál.
Mind békén hagyhatna már. De nem.
 
Forgok köztük, kénytelen.
Különbözöm és ütközöm
mindig, akihez nincs közöm.
 
Ez a hála! Halálra gyötörnek.
És mindez egy férfi miatt.
Kár szépítenem őket.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaFabó Kinga

Lamentation d’un corset usé (Francia)

Combien de femmes j’ai torturé ?
Mon dieu, combien ! Et je tords
si bien leur corps. Pour me remercier
 
elles s'exposent et se pavanent,
mais moi, je crains les parades.
Pourquoi les subir ?
 
Prétendant me dédaigner,
mes services, elles implorent (style SM).
Je plaide coupable : je leur offre.
 
Mes maîtresses veulent s'attirer
- ou recevoir - les désirs des regards
masculins. Elles m'usent, me dénigrent,
 
et pourtant : avec moi elles ne font qu'un.
Elles m'arborent alors que je les tiens,
ou, sans prévenir, en moi, se glissent.
 
La perversité est ma matière
(SM jusque dans la chair)
voilà ma prison de fer.
 
En moi les ailes de l'enfer
frétillent. Je lance mon maléfice,
raffine mes sorts : comme neufs, leurs corps.
 
Elles, ou d'autres me défont.
Je me laisse faire, ou défaire selon.
Mais pourquoi s'acharnent-elles
 
sur moi - sans réciproque
de mon côté à moi ?
Pourquoi les élirais-je
 
quand il y en a des flopées – fille ou lombric,
qu’importe – prêtes à tout donner ?
Que des clichés : vous pouvez leur laisser,
 
empilés dans leurs lieux communs. Moi,
je n'en suis pas un. Vous n'avez pas ma clé,
alors laissez-moi. Mais vous ne le ferez pas.
 
On me force à servir, on m'oublie.
Je m'adapte et me plie
à des courbes étrangères.
 
Des cris de merci ! Elles se tordent de douleur.
Que de labeur pour un homme.
Et quelle bêtise de les embellir.
 



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaFabó Kinga

minimap