Fabó Kinga: A Drakula-orchidea

Mi nem választottuk egymást.
Bennünket összezártak.
Bámulom a rusnya képét.
 
Visszanéz: látom magam.
Ki van a drót melyik végén,
s ki az, aki oda-vissza rak?
 
Ez nem csupán kettőnk között játszma,
ez a meghúz-elereszt.
Valaki föntről is rángat:
 
hol meghúz, hol elereszt.
Vért szimatol. Szaglászik utánam.
Tüzel a test. Gőzölög.
 
Nem bírom már. Nyers nekem a párlat.
Szépségből győz a szörnyeteg.
Megbillen a súly.
 
Két gazdátlan báb. Elfajul.
Esemény az üvegházban: ím.
S átdöfve a szív.

We didn’t choose each other.
We were locked together.
Watching his ugly face.
 
He looks back: I see myself.
Who is at which end of the cable?
Who is that places me at his will?
 
This isn’t a game between the two of us,
this tug of war.
Someone’s pulling my strings:
 
once he pulls me, next he leaves me.
Smells the blood. Nosing around me.
The heat of the body. Steaming.
 
This distillate is too raw to me.
The beast wins out of beauty.
The scale goes off balance.
 
Two derelict puppets.
Event in the greenhouse: behold.
The heart’s been stubbed.