Fabó Kinga: Ухото (A fül Bolgár nyelven)

Mintha egy szentélyhez járulnának, úgy
jönnek, jönnek a füleimhez. Még jó,
hogy szép nagy füleim vannak.
Mélyek, öblösek.
Jönnek a csípő- és kebelméretek.

Jön a magányos. Neki a férjem kell.
Jön a családanya. Ő férjezett, frigid.
Ha éppen nem jön, nyelveket
tanul, meg utazik.
A leszbikus? Ő el se jön. Pedig őt

elcsábítanám. Jobb híján a fülem
hegyezné önmagát. (Jó nagy.)
Nőies nőt elvből nem hívok meg.
Férfiakat sem. Hozzájuk
én megyek.

De nekik is csak a füleim kellenek.
És a szájak? Be nem állnak.
És a fülem? A fülem, az néma.
Csak a fülbevalómat cserélem néha.
A fülemet, azt nem hagyom.

Сякаш приближават светилище, така
прииждат към ушните ми миди. Добре, че
те са ми големи и хубави.
Дълбоки и кръгли, с меки контури.
Идват мерките на ханша и бюста.

Идва самотната. Нужен й е мъжът ми.
Идва майката. Брачно съчетана, фригидна.
Ако не идва, залавя се
да учи езици, пътува.
Лесбийката ли? Тя даже не идва. А нея

бих прелъстила. Поради липса на друго
ухото си бих щръкнала.
Имам принцип – женствени жени
не посрещам. Нито мъже.
При тях аз отивам.

Ала и те се нуждаят от ушните ми миди.
А устицата? Изобщо не спират.
А ухото ми? То е безгласно.
Понякога само му сменям обецата.
Ухото не си давам.