Fabó Kinga: Gonosz vénasszonyok nyara

(A kedvéért:) furioso
 
Bosszuja hosszura nyúl. A
véres kardot körülhordja.
Falkát toboroz ellenem.
Tukmatúra: ezt nevezem!
 
Nyújtja a kéjt hogy lecsapjon.
Nyúl utánam át, a túlra.
Liheg a gonosz vénasszony.
Liheg nyomában a csorda.
 
Túllihegi. Ahogy engem.
Pátoszi húrokat peng’.
Büszkén dagadó vitorla
lesben áll hogy megtorolja,
 
mit is? hogy fülsértőn riog?
hogy nincs kin élvezkednie?
Túlteng benne a vitriol.
Nőt csak nő utál ennyire.
 
Őrköd a vártán e büszke vitorla.
Vajha lehetne még bajnoki torna!
Hisztéria szele süvít.
Száraz a torka.
 
Bosszura hosszu a les.
Megtöri a gól-eseményt; reccs.
Lefújva a meccs.
 
És most lecsap. Dühödt állat!
Híg az állag, csepp a korty.
Bosszura hosszu a szomj.
 
Bosszuja messzire megy.
Csordultig van vele. Nem
bírja tovább: elered.
 
Áspiskígyót cizellál.
Fullánkjával vizel rám.
Bosszura gyűlik a nedv.
 
Mélyen behatol ahogy az őszbe a nyár.
Illetéktelen helyeken tanyáz. Lóg a
 
nyakamon, hol semmi keresnivalója.
Nyelve tukmálja halálra magát.
 
Körülhordja. Lasszóval fog –
falkát toboroz ellenem.
 
Ketyeg a gonosz vénasszony.
Utolér, bárhova megyek.