Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fabó Kinga: Nem vagyok város

Fabó Kinga portréja

Nem vagyok város (Magyar)

Nem vagyok város: nincs fényem, nincs
kirakatom. Jól mutatok.
Jól mulatok. Pedig
nem hívtatok. Hogy
kerültem ide?

Bármit megtennétek értem; ugye?
Ám legyen! A rajtaütés.
És a kis játék-
feleség? Berendezem, berendezem,
berendezem magam.

És a berendezés marad.
Működöm, mert működtetnek.
Csak működni tudok.
(Nem jelentek semmit.)
Mi hiányzik mégis?

Hiszen külön-külön mind a kettő férfi.
Örökös bűbáj. Bő összevisszaság.
Lassú, könyörtelen.
Jön egy újabb: majdnem tökéletes-
re sikerült. Lenyelem.

Őt is lenyelem.
Ahhoz ő értékes, hogy így
pazarolja magát.
Pedig őt választanám: ha tudná,
hogy őt választanám.

De nem tudja. Holdkóros a drága.
Hiába van teli: Hold nélkül használ-
hatatlan, nem változhat,
nem változtat,
ahogy az acélgolyók forognak: árad,

árad a kék.
Erőszakot tűr csak magán, féltem,
hogy végleg összeáll, és
erőszakot kér.
Egykedvűen nézem

újjászületésem:
(ha megolvasztanám!)
makacs, sűrű, nyávog. Megdolgozták.
Most átmenet.
Most tó: partot keres.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Je ne suis pas une ville (Francia)

Je ne suis pas une ville : je n’ai ni lumière, ni
vitrines. Je me sens belle
Je me sens bien. Tu ne m’as
pas invitée pourtant. Comment
je suis arrivée ici ?
 
Tu ferais n’importe quoi pour moi ; vrai ?
Allons-y ! A l’attaque.
Une simple poupée
d’épouse ? J’habille, habille, habille
moi-même.
 
L’habit reste.
J’opère, car je suis opérée.
Je ne peux qu’opérer.
(Je n’ai aucune valeur pour personne.)
Qu’est-ce qui manque, encore ?
 
Mais les deux sont des hommes isolément.
Magie éternelle. Confusion abondante.
Lente, sans merci.
Un autre arrive : presque parfait.
Je l’avale.
 
Je l’avale lui aussi
Il est trop précieux pour
être gaspillé ainsi
Je le choisirais : s’il avait su,
que je le choisirais.
 
Mais il ne sait pas. Mon tendre est lunatique.
En vain il est plein : il n’est rien
sans la lune, il ne peut pas changer,
ne veut pas changer,
de la façon dont les balles en acier tourbillonnent : à la dérive,
 
le bleu dérive.
Il tolère la violence qui lui est faite, j’avais peur
qu’il se reprenne et
exige de la violence.
Je me suis regardée,
 
renaissante, indifférente :
(si je le fais fondre !)
Têtu, dense, hurlant. Ils l’ont bien façonné.
Maintenant il est en transition.
 
Il est un lac : à la recherche de son rivage.
 



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaFabó Kinga

minimap