Faludi Ferenc: Kisztő ének

Oda provocans

 

Uri nemzet eredete,

Deli, jeles, ép termete,

Gyöngyös, köves szép ruhája,

Ruhájánál szebb arczája;

De mit használ, ha hamis?

 

Szeme kökény, csillag fénye,

Amor csuda épitménye,

Tüzet lobbant pillantása,

Mint az egek villámlása,

De mit használ, ha hamis?

 

Alabastrom fejér nyaka,

Piros rózsát nyit ajaka,

Sima márvány piczin álla,

Tiszta hónál tisztább válla,

De mit használ, ha hamis?

 

Pindus hegyén szebb verseket

Nem mondanak, énekeket,

Mint mikor ő torkát nyitja

És hárfáját meginditja;

De mit használ, ha hamis?

 

Szép mikor varr, szép mikor ir,

Szép, ha nevet, szép mikor sir,

Szép, mikor ül, szép mikor áll,

Jól hajt térdet, czifrán sétál,

De mit használ, ha hamis?

 

Tréfás, nyájas, hizelkedő,

Bátor, vidám, kedveskedő,

Sokkal biztat mosolgása,

Tellyes tárház ajánlása,

De mit használ, ha hamis?

 

 

Felelő ének

 

Oda respondens

 

Hires főrend nemzetében,

Nincsen hiba termetében,

Jól hordozták, jól nevelték,

Vólt is okok hogy kedvelték;

De nem tetszik, tudom mért!

 

Tiszta szeme s ábrázatja,

Téjbe mártott arczallatja,

Hol rózsák is elmulatnak,

S egybekevert szint mutatnak;

De nem tetszik, tudom mért!

 

Magossan költ nagy homloka,

Sugár cedrus ép dereka,

Vállát veri szög hajával,

Hajnal hasad ajakával;

De nem tetszik, tudom mért!

 

Lovát Márs ugy nem ugratja,

Jobban mint ő nem forgatja,

Mint az evet felültében,

Meg sem mozdul lágy nyergében;

De nem tetszik, tudom mért!

 

Tánczos, elmés, emberséges,

Törvénytudó, mesterséges,

Jámbor, józan, mértékletes,

Mesterséges, kellemetes;

De nem tetszik, tudom mért!

 

Kedv-legelő nyájassága,

Sziv-ébresztő vidámsága,

Teljes öröm barátsága,

Paradicsom társasága;

De nem tetszik, tudom mért:

Mert hamisnak mond, azért!