Faludi Ferenc: Kisztő ének
Kisztő ének (Magyar)Oda provocans
Uri nemzet eredete, Deli, jeles, ép termete, Gyöngyös, köves szép ruhája, Ruhájánál szebb arczája; De mit használ, ha hamis?
Szeme kökény, csillag fénye, Amor csuda épitménye, Tüzet lobbant pillantása, Mint az egek villámlása, De mit használ, ha hamis?
Alabastrom fejér nyaka, Piros rózsát nyit ajaka, Sima márvány piczin álla, Tiszta hónál tisztább válla, De mit használ, ha hamis?
Pindus hegyén szebb verseket Nem mondanak, énekeket, Mint mikor ő torkát nyitja És hárfáját meginditja; De mit használ, ha hamis?
Szép mikor varr, szép mikor ir, Szép, ha nevet, szép mikor sir, Szép, mikor ül, szép mikor áll, Jól hajt térdet, czifrán sétál, De mit használ, ha hamis?
Tréfás, nyájas, hizelkedő, Bátor, vidám, kedveskedő, Sokkal biztat mosolgása, Tellyes tárház ajánlása, De mit használ, ha hamis?
Felelő ének
Oda respondens
Hires főrend nemzetében, Nincsen hiba termetében, Jól hordozták, jól nevelték, Vólt is okok hogy kedvelték; De nem tetszik, tudom mért!
Tiszta szeme s ábrázatja, Téjbe mártott arczallatja, Hol rózsák is elmulatnak, S egybekevert szint mutatnak; De nem tetszik, tudom mért!
Magossan költ nagy homloka, Sugár cedrus ép dereka, Vállát veri szög hajával, Hajnal hasad ajakával; De nem tetszik, tudom mért!
Lovát Márs ugy nem ugratja, Jobban mint ő nem forgatja, Mint az evet felültében, Meg sem mozdul lágy nyergében; De nem tetszik, tudom mért!
Tánczos, elmés, emberséges, Törvénytudó, mesterséges, Jámbor, józan, mértékletes, Mesterséges, kellemetes; De nem tetszik, tudom mért!
Kedv-legelő nyájassága, Sziv-ébresztő vidámsága, Teljes öröm barátsága, Paradicsom társasága; De nem tetszik, tudom mért: Mert hamisnak mond, azért!
|
Neckendes Lied (Német)Oda provocans
Eines hohen Hauses Kind, Schlank gebaut wie wenig sind, Ueberstrahlt an Schönheit weit Selbst ihr perlenreiches Kleid; Doch was hilft es; sie ist falsch.
Schlehenaugen Sterne licht! Amor bildet schön're nicht. Wo die Blicke hin sie kehret Brenn'ts, als ob ein Blitz hinfährt; Doch was hilft es, sie ist falsch.
Hals, wie Alabster weiss, Lippen, wie die Rose heiss, Kinn, wie Marmor glatt und fein, Nacken, wie der Schnee so rein; Doch was hilft es; sie ist falsch.
Stillend, schreibend, ist sie schön, Schön ihr Sitzen, schön ihr Geh'n, Lächelnd schön, wie wenn sie weint; Aller Reiz ist ihr vereint: Doch was hilft es; sie ist falsch.
Schmeichelnd, lallend, süss im Scherz, Munter, muthig, lieb ihr Herz, Viel verheisst ihr Zauberblick, Beut sie selbst sich, höchstes Glück! Doch was hilft es; sie ist falsch.
Antwort
Oda respondens
Eines hohen Hauses Spross, Tadelfrei und makellos, Zeigt's, dass man ihn wohl erzog, Lohnt's auch, dass man seiner pflog; Lieb' ihn doch nicht, weiss warum.
Klar ist seiner Augen Licht, Milchgetaucht sein Angesicht, Rosenroth und Weiss vereint Auf der klaren Wange scheint; Lieb' ihn doch nicht, weiss warum.
Weisheit zeigt die Stirne an, Er ist schlank, wie eine Tann', Ihn umflattert braunes Haar, Rosenroth der Wangen Paar; Lieb' ihn doch nicht, weiss warum.
Ares Ross wie sein's nicht springt, Wenn er es zum Setzen zwingt; Bäumt sich's auch, springt hin und her Nicht im Sattel wanket er; Lieb' ihn doch nicht, wess warum.
Geistreich, witzig, hochgeehrt, Kunstverständig, rechtsgelehrt. Immer heiter, froh an Muth, Wirthlich, mässig, fromm und gut; Lieb' ihn doch nicht, weiss warum.
Freude nährend ist sein Scherz, Weckt zur Wonne auf das Herz; Naht er, jubelt jede Brust; Seine Freundschaft, Edens Lust! Lieb' ihn doch nicht, weiss warum: Weil er falsch mich nennt, darum.
|