Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Faludy György: Ballata sull’ unico amore di F. GY. (Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről Olasz nyelven)

Faludy György portréja

Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről (Magyar)

I.

Mikor Faludy György elment Bécs őszi városába
egy kofferrel, mely a hazája volt
s az esti, szürke panziószobában
Natasja balvállára ráhajolt
s a rolettán a Rathaus tornyának sárga óralapja
úgy fénylett át, mint egy olajpecsét –
akkor hajnal felé így szólt Natasja:
„Te sem vagy már szűz. Ennyi az egész.”
S akkor F. Gy.-nek ritka lett a pénze
s gallérja ünnepnap sem volt fehér,
de a diáklány, ha kérdezték érte,
csak vállat vont s vele maradt. Ezért.
Kimosta ingét, ruháját kefélte
és szava lett számára a parancs;
az ágyban olykor Csehovról beszéltek.
Melle kisebb volt, mint egy félnarancs.
S mikor már végigjárták kettesében
Bécs városának őszi parkjait,
egy szürke taxi lement velük egy téli éjjel
az úton, mely a Westbahnhofhoz vitt.
S F. Gy. nem sírt, amikor a vonatból
fehér bundában kihajolt felette.
Az utcasarkon gesztenyét vett magának
és aztán mindjárt, mindjárt elfeledte.


II.

A másodikat Mettának hívták. Porcelán arca
nem árulta el soha, mire vágyik
s haja oly szőke volt, hogy meggyújthatták volna rajta
a firenzei dóm összes gyertyáit.
Az első este kávéházban ültek, egymástól diszkréten távol
az asztal két oldalán. Szemben fényreklám szaladt
s így társalogtak Einsteinről és Zoláról
a Kurfürstendamm lámpái alatt.
És Metta ásított: „Ez a szerelem is éppen
úgy kezdődik, mint minden szerelem;
most két hétig Einsteinről beszélsz nékem
és két hét múlva lefekszel velem.”
Majd hozzátette: „De mi volna, ha most mindjárt lefeküdnénk?”
F. Gy. a pincért hívta, hogy fizet
s hazamentek. S Metta oly könnyedén s kecsesen
tette le az ágyra és nyújtotta át testét,
mint ahogy az előbbi pincér hozott három pohár vizet
ezüsttálcán. És aztán egy fél évig
cigarettáit ő gyújtotta meg
és minden este puncsot főzött néki
s szép német teste néki volt meleg.
A Zoo alatt, a villanyóra mellett
találkoztak, fél nyolckor. Minden este.
De egy nap F. Gy. nem ment oda többet
és aztán mindjárt, mindjárt elfeledte.


III.

A harmadik, valljuk be, kurva volt. Egy pesti bárból
együtt mentek ki és tudták, hova.
Fricinek hívták és vörös hajához
jól állt a szürke garniszálloda.
Tizenhét éves volt, szép, mint a Madonna,
de gint ivott veszettül s köpködött.
És másnap dél felé, mikor a mellét mosta,
hátrasandított és megesküdött,
hogy mától fogva többé nem lesz céda
és F. Gy.-vel marad csak ezután.
A vén falakról hullott a tapéta
s azontúl ketten laktak egy szobán.
Történt olykor, hogy, mert nem volt rúzsra pénze,
vagy, csak szokásból, az utcára ment.
F. Gy. meg várt rá és felforrt a vére,
ha másnap reggel végre megjelent.
Belerúgott, megverte és kidobta
s az utcán állt a jég, a sár, a köd.
Ha az éhség s a rendőr megkínozta:
alázatosan mindig visszajött.
S F. Gy.-t egyszer elfogta régi csavargó láza:
gyűrött múltját, a passzust zsebretette,
cigarettáit rádobta az ágyra
és aztán mindjárt, mindjárt elfeledte.


IV.

S F. Gy. megjárta így a félvilágot
és látta, hogy minden játékban nyert,
s úgy hírlik, hogy gőgös lett és felvágott,
mikor egy nap megjött az Éva Scherff.
Ott jött a Mirabell-park egyik fasorában
és rászegezte kihívó szemét,
mely olyan kék volt, mintha a sarkában
egy ibolyát préseltek volna szét.
S mikor a Dómtéren leült mellette,
olyan sápadtan mint az aszfodélosz,
akkor F. Gy. még azt is elfeledte,
hogy márványból van-e a milói Vénusz.
Az Éva Scherff nem szívott, csak méregdrága
angol cigarettákat és meg se hallotta,

hogy F. Gy verseket liheg,
fütyült Einsteinre, Mannra és Zolára,
pimasz volt és szeszélyes és hideg,
hét találkából csak egyen jelent meg
néhány gyors percre; mindig sietett
és gúnyolódott, ha F. Gy. szerelmet
vallott neki; lenézte és kínozta,
megsértette és gyűlölte s kidobta
s ajkát, melyen fénylett a skarlát festék
s feszes selymekbe csavart drága testét,
melyet minden jöttmentnek szabad volt szeretni,
neki, csak neki nem adta oda.
De ezt az egyet nem tudta elfeledni
soha, soha, soha.


(Miskolc, 1933)



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttps://dokk.hu

Ballata sull’ unico amore di F. GY. (Olasz)

Quando Faludy György andò, con una valigia,
contenente il suo paese, nella città autunnale di Vienna,
e nella grigia stanza serale della locanda
si piegò sulla spalla sinistra di Natasja,
e il luccichio del quadrante giallo della torre del Rathaus
filtrava attraverso la tapparella come una macchia d’olio –
allora verso l’alba Natasja disse così:
„Neppure tu sei più vergine. Questo è tutto!”
È allora il denaro di F. GY. cominciò a scarseggiare,
suo colletto neppure il giorno di festa era bianco,
ma la scolaretta, quando le chiesero in merito, si limitò
solo a scrollare le spalle e rimase con lui. Per questo. 
Gli lavava la camicia, spazzolava il suo vestito
e la sua parola per lei divenne un ordine;
a volte, a letto, parlavano di Čechov.
Suo seno era più piccolo di una mezz’arancia
e dopo aver percorso insieme tutti i parchi
autunnali di Vienna, una notte d’inverno
un taxi grigio li portò giù sulla strada,
che portò alla stazione di Westbahnhof.
E F. GY. non si mise a piangere quando lei, nella sua pelliccia bianca, si chinò su di lui.
All’angolo della strada comprò delle castagne,
dopodiché, di lei, presto, presto si dimenticò.
 
 
II.
 
La seconda si chiamava Metta. Suo viso di porcellana
non rivelò mai cosa desiderasse, i suoi cappelli
erano così biondi, che avrebbero potuto infiammare
tutte le candele del Duomo di Firenze.
La prima sera si sedettero in un caffè, ai due lati
del tavolo, discretamente distanti una dell’altro.
Dirimpetto scorreva un’insegna al neon, così
discorrevano di Einstein e di Zola,
sotto le luci del Kurfürstendamm. 
E Metta sbadigliò: „Anche quest’amore comincia
proprio, come tutti gli altri, or’ per due settimane
mi parli d’Einstein, e tra due settimane vieni a
letto con me. ” Poi aggiunse: e se andassimo
or ora subito a letto? ”
F. GY. chiamò il cameriere per il conto, pagò
e se ne tornarono a casa. Metta con tanta leggerezza
e grazia adagiò e consegnò il suo corpo sul letto,
come fece il cameriere appena poco fa, portando
tre bicchieri d’acqua sul vassoio d’argento.
Poi per sei mesi, era lei, che gli accendeva
le sigarette, tutte le sere gli preparava il punch
e il suo bel corpo tedesco era caldo per lui.
S’incontrarono sotto lo Zoo, alle otto e mezzo,
vicino all’orologio elettrico. Tutte le sere.
Ma un giorno F. GY. smise di andarci,
dopodiché, di lei, presto, presto si dimenticò.
 
III.
 
La terza, ammettiamolo, era una puttana. Uscirono
insieme da un bar di Budapest e sapevano dove
stavano andando. Si chiamava Frici e il grigio
della locanda ben si abbinava ai suoi capelli rossi.
Aveva diciassette anni, bella come la Madonna,
ma beveva gin oltremodo e sputacchiava.
E indomani, verso mezzogiorno, mentre lavava
il seno, sbirciò all’indietro e giurò, che da oggi
in poi non avrebbe fatta più la sgualdrina e
che sarebbe rimasta solo con F. GY. Dalle mura
vecchie si staccava la carta da parati, e da quel
momento in poi vissero in due nella stessa stanza.
A volte, capitava, che non avesse soldi per il rossetto,
o solamente per abitudine, scese in strada.
F. Gy. la aspettava e quando indomani mattina,
lei finalmente compariva, gli ribolliva il sangue.
La prendeva a calci, la picchiava e buttava fuori
di casa, per strada c’era del ghiaccio, fango e nebbia.
Se la fame e la polizia l’avevano torturata,
tornava sempre umilmente a casa.
Poi una volt, F. Gy. preso dalla sua vecchia febbre
di giramondo; mise in tasca il suo passato sgualcito,
il passaporto, gettò le sigarette sul letto, dopodiché,
di lei, presto, presto si dimenticò.
 
IV.
 
E così, F. GY. girò mezzo mondo e vide,
che in ogni giuoco aveva vinto,
girava voce, che fosse diventato arrogante
e spocchioso, quando un giorno arrivò Éva Scherff.
Venne lungo un viale alberato del parco di Mirabell,
puntò su di lui i suoi occhi provocanti, che
erano così blu, come se nell’angolo le avessero
pigiato della viola mammola.
E quando in piazza del Duomo gli sedette vicino
pallida come un asfodelo, allora F. GY. se ne dimenticò perfino, se la Venere di Milo fosse di marmo o no.
Éva Scherff fumava solo costose sigarette inglesi,
e nemmeno stava a sentire F. GY. mentre
lui ansimava poesie, e se ne infischiava
di Einstein, di Mann e di Zola,
era impertinente e capricciosa e fredda,
su sette appuntamenti si presentò solo una volta,
velocemente, per alcuni minuti, aveva sempre fretta,
e dileggiava F. GY. se lui le dichiarava il suo amore,
lo disprezzava e lo torturava, lo offendeva,
lo odiava e lo buttava fuori,
le sue labbra luccicanti dal rossetto scarlatto,
il suo prezioso corpo avvolto dalle seti attillate,
era permesso a chiunque di amare,
ma a lui, a lui solo non l’aveva mai concesso.
Ma è questa, l’unica, che non l’avrebbe
mai, mai e poi mai dimenticato. 
 
 
(Miskolc, 1933)
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap